𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

9. Fejezet

Ma van szeptember elseje, vagyis ma indulunk vissza a Roxfortba.

Olyan gyorsan pörgött le ez az egy hónap, hogy szinte észre se vettük.

Azon senki nem csodálkozott, hogy Remus és Lily lettek a griffendél új prefektusai, de azon se, hogy James lett a Kviddics csapatkapitány.

Hamar kiderült, hogy James ragaszkodik ahhoz, hogy én is bent legyek a csapatba, így idén én is viszek seprűt, méghozzá nem is akár milyet, hanem egy Jólsep-R-5-öt, ami nagyon jól bírja a strapát, és gyors is.

Siriusnak köszönhetően, valamennyire megtanultam, hogy hogyan kell az ütőt fogni, és vele célozni, de még korántsem biztos, hogy terelő leszek.

Lily is járt nálunk párszor, és amint láttam nagyon jólesett neki, hogy itt lehetett velem.

Az is kiderült, hogy Marrynek barátja lett, aki velünk egy idős és hollóhátas. Hála Merlinnek, hamar túllépett Siriuson.

A könyvtárban minden létező könyvet kiolvastam, a mágiáról, de egyikben sem találtam olyat, ami egy kicsit is hasonlítana az én erőmhöz.... Úgyhogy ezt feladtam. Mármint inkább hanyagoltam, és úgy döntöttem, hogy majd Dumbledorral konzultálok a dologról.

Sajnos az érzéseim nem akarnakk múlni, Siriussal kapcsolatban, sőt mintha egyre jobban szeretném! Nagyon reménykedtem, hogy ha visszatérünk az iskolába, akkor elfelejthetem ezt az egész, oltári nagy hülyeséget.

Ohh, én kis naiv!

***

Nyöszörögve fordultam át a másik oldalamra, egyszerűen nem tudtam, aludni, pedig hajnali három lévén jó lett volna, ha pihenek még egy kicsit, de sehogy se jött össze a dolog.

A sokadik átfordulás után elegem lett, és kipattantam az ágyból.

Halkan átosontam a fiúk szobájába, ahol mind a hárman békésen szuszogtak még.

A három láda, a szoba végében, összepakolva és kinyitva árválkodott.

Egy kis hezitálás után, megindultam Remus ágya felé.

Remus mint mindig, most is kissé összegömbölyödve aludt. Sötét szőke, mármár világos barna tincsei, kesze kuszán az arcába hullottak. Félig nyitott szájjal hortyogott, én pedig ott álltam az ágya előtt, és mosolyogva figyeltem őt.

Lassan bebújtam mellé az ágyba, és szorosan hozzásimulva élveztem a testmelegét, és a már felmelegített takaróját.

-Liz? - Nyitotta ki álmosan szemeit, a bátyám.

-Nem tudtam aludni.... Kérlek hadd maradjak! - Bújtam hozzá, ő pedig egy halvány mosoly kíséretében, jobban bebugyolált minket és aztán ő is hozzámbújt.

Mélyen beszívtam az illatát.... Mézeskalács és finom Remus-illat.... Mosolyogva vackoltam be magam, az ölelő karjai közé, és mellkasába fúrtam a fejem.

Mikor kisebbek voltunk, akkor mindig együtt aludtunk, de aztán egyre nagyobbak lettünk és egyre kevesebbszer volt már erre példa... Ennek ellenére, sose utasítottuk, vissza ha a másik legyen az hajnalok hajnalán befészkelte magát a másik mellé.

Most nyáron is, Remus egyszer rosszat álmodott, és átjött hozzám aludni.. Egyszerűen szerintem nagyobb kincsem mint ő nem is igazán lehetne nekem, mert azért egy ilyen kedves, segítőkész, megértő és aranyos bátyókája nem lehet mindenkinek, hanem csak nekem!

Elmélyülten tanulmányoztam arcvonásait, amikor halkan és rekedten megszólalt.

-Miért bámulsz? - Kérdezte mosolyogva és kinyitotta a szemét.