𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

21. Fejezet

A fogaim minduntalan összekoccantak, miközben én századszorra is magamat kezdtem szídni, hogy miért nem öltöztem fel melegebben. Sinistra professzor pedig a korlátnak támaszkodva magyarázott a diákoknak.

Próbáltam összpontosítani a gyönyörű, korom fekete, csillagokkal pöttyözött égre, és a szememmel próbáltam megkeresni kassziopéa csillagképét(ez volt a feladat), de egyszerűen nem ment.

Sosem voltam jó Asztronómiából, de ez az éjféli időpont ebben a fagyban még elviselhetetlenebnek tűnt.

November végéhez híven, most is szemerkélt az eső, ám a tanárnő varázs-pajzsának köszönhetően nem potyogott a fejünkre a csapadék. Ám pajzs ide, pajzs oda a hideg az hideg volt, de az is az elviselhetetlen változatában.

Hiába húztam magamon össze a talláromat, nem segített a helyzetemen és a fogaim egyre gyorsabban és hangosabban koccantak össze.

A térdeimet átölelve próbáltam összpontosítani a tanárnő mondandójára, de nem ment. Mindhiába volt hatalmas csend és nyugalom a csillagvizsgáló toronyban, én konkrétan elkezdtem odafagyni a hideg fölhöz, ugyanis még párnát is elfelejtettem venni a kosárból és mire eszembe jutott volna, addigra már egy sem maradt.

A kezeim is jéggé fagytak már, nem is beszélve a lila számról és a pirospozsgás arcomról. És a lapockáig érő fürtjeim sem melegítették már a tarkómat.

-Most pedig Ms. Lupin! Legyen szíves és ismételje meg az előbb elhangzott mondatot! - Szakított ki mélázásomból a drága professzorunk hangja.

Meredten néztem a tanárunk szemébe, akinek a tekintete villámokat szórt rám. Sinistra valamiért nem kedvelt engem és ez ilyenkor is megmutatkozott, hiszen nem egy ember aludt az óráján, de mégis rám volt mérges.

-Nincs sok időnk Lupin! Mondd! - Förmedt rám, én pedig a szám szélét harapdálva gondolkodtam, de nem jutott eszembe semmi.

-Én... - Kezdtem lesütött szemmel.

-Tán nem figyelt? - Húzta fel gúnyosan a szemöldökét, mire a földet bámulva bólintottam egyet.

-Sejtettem! Érdekes, hogy minden kollégám ódákat zeng a képességeiről, ám egy ilyen egyszerű tantárgyból, mint az Asztronómia, megbukik. Ejnye kisasszony! - Gúnyolódott tovább, amit lehajtott fejjel tűrtem.

-Ezt sürgősen orvosolni kell! - Ingatta a fejét a tanárnő.

-Öhm... Tudna nekem segíteni? - Néztem fel, mire csak kinevetett.

-Dehogy! Nekem nincs ennyi szabadidőm! - Reccsent végül rám, mire kissé hátrahőköltem.

-Azt hittem, hogy megvan az esze! - Húzta fel a szemöldökét, majd értetlen tekintetemet látva folytatta.

-Korrepetálás! Valamelyik osztálytársa vállalhatja, hogy kijön önnel és magyaráz magának a csillagokról és az égitestekről. - Magyarázta nekem, de olyan hangon, mint valami három évesnek mesélné el azt, hogy nem szabad mindent a szájába venni.

-Értem. - Szegtem le a fejemet.

-Továbbá szeretnék kérni egy kétoldalas beadandót a mai órai anyagból a figyelme elszállingózásának köszönhetően. - Mosolygott rám "kedvesen", én pedig állva a tekintetét bólintottam egyet.

-Mikorra kell? - Kérdeztem végül, mire mosolya még hatalmasabb lett.

-Miután holnap van óránk, holnapra. - Csapta össze a tenyerét, majd figyelmen kívül hagyva engem folytatta ott ahol abbahagyta.

-Merlinre! Beth! Szét fogsz fagyni! - Suttogta valaki dühösen a hátam mögött, mire megfordultam és egy guggoló Siriussal találtam szemben magam.