𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

33. Fejezet

-Ma! - Rikkantottam, miközben kinyitottam a szobánk ajtaját. A válasz mellesleg Lily napokkal ezelőtt feltett kérdésre vonatkozott.

-Liz? - Tátotta el a száját Marry, aki az ágyán terpeszkedve, kezét hasán pihentetve nyöszörgött eddig.

-Liz! - Sikkantott fel Alice, aki éppen valami füzetbe firkált és ceruzával a kezében nézett fel rám a lapokról.

-LIZ?! - Lilyé volt a leghevesebb reakció, ami annyit jelentett, hogy egyszerűen lerohant.

-Háhááá! - Örült nekem Lils, miközben magához ölelve elkezdett ugrálni, aminek köszönhetően nekem is kötelességem volt ezt tenni.

-Végre már csajszi! Azért vártuk, hogy az utolsó három napra visszacuccolódj hozzánk! - Kelt fel Marry vigyorogva az ágyáról és a cuccaimat, amiket az iskolatáskámba gyombásztam bele, felkapta és az ágyamhoz cipelte.

-Ma nagyon sokáig fent maradunk és bulizunk! - Jelentette be Alice.

Mikor Lily elengedett sem lélegezhettem fel, mert Marry és Alice kapott karjai közé méghozzá egyszerre…

-Nem hiszem… - Húztam el a számat, magamra vállalva az ünneprontó szerepét.

-Nekem ma korán kell lefeküdnöm, ugyanis Pomy néni nagyon morci volt mikor elmentem és kijelentette, ha nem alszom ki magamat, bármi baj történik a sebbel még nyáron is itt tart.

-Ugyan már! Biztosan viccelt! - Legyintett Marry.

-Reménykedjünk benne… - Bólogattam, majd mikor megláttam riadt képüket felnevettem. - Biztos, hogy viccelt, de akkor sem akarok szembenézni a haragos tekintetével.

-Beszéltél a fiúkkal? - Érdeklődött mellékesen Alice, miközben visszaült az ágyába. Marry követte példáját, csak ő nyilván a sajátjába és sokkal inkább ugrott, mint ült az ágyára.

-Igen… Miért? - Mosolyodtam el.

-És? - Vonta fel a szemöldökét Lily.

-Mindannyian azt hitték, hogy rájuk neheztelek… - Kuncogtam miközben az ágyamhoz léptem.

-Mancs egyenesen esedezni kezdett, hogy elfogadjam a bocsánatkérését… És akkor mondtam nekik, hogy nem vagyok rájuk mérges és felejtsék el a dolgot… - Vontam vállat, majd bedőltem az ágyamba. - Ennyi. Persszel pedig még nem volt alkalmam találkozni! - Fújtattam, majd felpillantottam rájuk. - Hogy álltok a pakolással?

-Nagyjából készen… A legfontosabb dolgokat hagytuk csak elől, ami a maradék két napra kelleni fog… - Sóhajtott Lils, mire felálltam.

-Akkor én is bepakolok. - Határoztam el magamat, majd az ágyamhoz leguggolva kitapintottam a ládám fogantyúját és kihúztam onnan.

Az ágyamra erőlködtem azt, majd úgy döntöttem, hogy taktikázni fogok.

-Amúgy nem vagytok ti kicsit Blackkel túl közvetlenek? - Érdeklődött Marry, aki fektében, feje fölé emelve az idei fényképünket nézegette azt.

-Nem… Miért? - Dobtam le az ágyamra a ruhakupacot. Az utolsó ruhakupacot, amjt kigyámbásztam a szekrényemből.

-Csak mert szerintem simán egy pár lehetnétek… - Harapott ajkába Marry vidoran.

Egy szó nélkül, mosolyogva pakoltam tovább a ládámba a holmimat. A ruhákat összehajtogatva az aljába tettem, míg a könyveket, nagy renddel és az ezt követő precizítással rendeztem be. A kék hátizsákba ezennel azok a kiválogatott dolgok kerültek amik az utolsó napra kellettek. Például ilyen volt a pizsama, mugli váltó ruha, tallár és egyenruha, füzet, könyv tolltartó, neszeszer, Madam Pomfreytól kapott csomag, (amiben kötés, fertőtlenítő, Seb Érzéstelenítő-bájital és hasonló dolgok voltak) és még sorolhatnám…