𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

39. Fejezet

§Elizabeth§

Nagyot sóhajtva szuggeráltam tovább az idei év végén készült fényképet.

A magasságom miatt Pet mellé kerültem az első sorba. És eléggé gondtalanul vigyorogtam a kamerába, Siriusszal egyetemben, aki pedig mögöttem kapva helyet, egyik kezével nyuszifület mutatott nekem, a másikkal pedig a folyamatosat röhögő Jamiet karolta át, s húzta magához. Remy James másik oldalán éppen mély diskurzust folytatott Lilyvel és csak egy futó mosolyt villantott a kamerába. Ahogy elnéztem a barátaimat lekonyult kissé a szájam széle... Nagyon hiányoztak!

Mary egyszer írt mindössze a nyáron és az is sebtiben készült. Alicet teljesen lekötötte Frank és az önkénteskedés. Lilyről viszont semmi infót nem kaptam... De legalább nekik biztosan csodásan telt a nyári szünetük!

A lábamat már kicsit csípte a hideg víz, amibe belemártottam, majd sóhajtva feküdtem el.

A mai nap, annak ellenére, hogy Mancs a lelkemre kötötte, ne mozduljak, míg meg nem gyógyulok, annak ellenére én ma ki bicigliztem egy gyönyörű helyre.

A szomszédos erdő közepében volt egy kristálytiszta vízű, jéghideg tavacska, amire idén bukkantam rá a sok biciklizés végett. Viszont a tavacska mellett egy majdnem függőleges, kicsit lejtősebb, sziklafal helyezkedett el. Kinézete alapján régen talán kőfejtőnek használhatták, de időközben teljesen benőtte a növényzet és még talán mászásra lehetett volna a legalkalmasabb.

Az ég olyan tiszta volt ma, mint eddig soha és csak a fák felém hajoló lombkoronái takarták a kilátást...

Már épp hunytam volna le a szememet, mikor kétségbeesett nyivákolás ütötte meg a fülemet.

Mi ez? - Felvont szemöldökkel ültem fel a zöld pázsiton és tekintetemet körbe járatva keresni kezdtem a hang forrását.

Vékony és kétségbeesett nyávogás végül csak egy helyről szűrődött... A sziklafal egyik nagyobb mélyedéséből.

Egy cica!

No és most fejtsem ki bővebben, hogy hogyan hagytam ott minden cuccomat és felelőtlenül másztam a cicáért? Nem. Ezt most nem fogom részletezni! Maradjunk annyiban, hogy mikor egy csomó horzsolással és zúzódással, fél papucsban jelentem meg sötétedés után a nagyiék ajtajában, valószínűleg jogosan kaptam két hetes szobafogságot...

***

Eddig mindig csak nevettem magamon, hogy miért kerülhettem a griffendélbe... De kezdem kapisgálni!

Óvatosan helyeztem egyik lábam a másik után és a tető peremén egyensúlyozva bámultam a napfelkeltét.

A szobafogságom igaz lejárt már, de a nagyiék még mindig pipák voltak szerény személyemre. Dühösek, mert megbízhatóbbnak tartottak... Hihi... Hát eddig én is annak tartottam magamat... Eddig... Csak aztán ugye felmásztam Garfieldért, a vörös bundájú, nyomott pofájú és nagy termetű cicáért, aki már most elérte egy macska rendes méretét. De elbűvölően cuki. Nagyapa szerint ronda, de nem veszem magamra! Tehát akkor felmásztam a sziklákon és a papucsomat elnyelte a tó... Én pedig mikor Garfield, vagyis becenevén csak Gaffie már a puha pázsitról pislogott fel rám figyelmetlenségből és már kimerültségből rosszul kapaszkodtam és lezuhantam... Nos... Khm... Eltörtem a kezemet, amin a karmolás is volt... Ami még mindig gipszben lesz. Hogy mi az a gipsz? Egy mugli bigyó, ami a törött végtagok gyógyítására van. Mert elvileg így a csontok a rendes szögben tudnak összeforni. Oké. Tehát a karom jelen esetben egy kemény fehér masszába kövült, ami nehéz is, meg a nyakamba is kell kötnöm. De nem úsztam meg ennyivel! Ugyanis a térdemet brutálisan felsértette egy nagy kő, így hasonló durva dolog van ott is mint az oldalamon volt. Csak ezt Madam Pomfrey már begyógyíthatná, nem mint a karmolást, ami legalább egész szépen gyógyulgat már! No és ha a durva térd és törött kar nem lenne elég, akkor most jön csak a java. Ugyanis csúszáskor, vagy szebben mondva... Eséskor sikeresen mevágtam a másik karomon lévő könyökömet és a sípcsontomat is... Ja meg egy csomó kisebb karcolás is termett a testem többi részén... Khm... A sárcoknak biztos tetszeni fognak a menő hegeim... Olyan igazi amazonos lettem tőlük. Ja, hogy kezdek hasonlítani Jamesre? (Siriusra most mérges vagyok, nagyon, mert azóta sem írt, így most tilos még a nevét is kiejteni a közelemben!) Hát igen, ilyen a vérbeli Tekergő! Tehát összefoglalás gyanánt; az egyik karom gipszben áll, a másiknak a könyökén van egy kötés és tele van cuki ragtapaszokal, a sípcsontomon és a térdemen is van kötés és ragtapasz is rendesen, az oldalamon is még hordanom kell a frányalékot, és most az orromon is van már egy, mert sikeresen beütöttem és ott is felszakadt a bőr... Összességében kész háborús hős vagyok, csak menő sebtapaszokkal. Van csillagos, szívecskés, sima bőrszínű, virágos és különféle mintás még... És teljesen büszke vagyok rájuk... Mert azért ilyen menő ember is ritkán akad a világon. Csak egy hónap és pár hete tart a nyári szünet én pedig már tele vagyok sérülésekkel.