𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

91. Fejezet

-Gyerünk Betty!

-De nem megy. - szusszantam fel türelmetlenül és leeresztettem a pálcámat. - Nem megy Mancs.

Sirius félrebillentett fejjel pislogott rám, majd felkapta a kanapéról tallárját és belebújva mélyen az arcába húzta a csuklyáját. Miközben bámulatos ügyességgel megforgatta ujjai közt pálcáját. Mély hangon, félig hörögve, félig morogva végül megszólalt.

-Tudod ki vagyok? - kérdezte vészjóslóan és egy pillanatra megcsillantak ezüstjei a csuklyája takarásában.

-Hát persze. Mancs. Te Mancs vagy. - nevettem el magamat, mire felmordult.

-Téves... Én az éjszaka szülötte vagyok... A halál hozója... A halál lakmározója... Halálfaló... És jöttem, hogy széttépjelek.

Majdnem hangosan felnevettem. Ahogyan begörbített háttal, gonoszan suhogva, kezével groteszk módon a levegőt markolászva közeledni kezdett ajkaimba kellett harapnom, hogy ne kacagjak fel hangosan. Végül csak a tőle látott pimasz féloldalas mosolyra húztam az ajkamat és csípőre tettem kezemet, miközben kihúztam magamat.

-Tépjél.

Sirius lehúzta fejéről a csuklyáját és felborzolódott tincsekkel pislogott le rám, miközben elém lépett. - Beth? - mormogta mosolyra húzva száját.

-Ne nézz így rám. - nevettem végül el magamat zavartan és el akartam lépni tőle, de finoman csuklómra fonta ujjait. Olyan mély tekintettel pislogott arcomra... És az a szélesedő mosoly!

-Olyan izé vagy Beth. De nem úszod meg, a nap végére akkor is megtanulsz párbajozni. Ha esik, ha szakad. - szögezte le és nagyot kellett nyelnem, mert játékos mosollyal közelebb hajolt, hogy orra enyémet súrolta. - Ne félj Mon chéri... Kívánságod parancs.

Felnevettem és elvörösödtem, mikor apró csókot nyomott orromra, majd elhajolt. És bár úgy tűnt már neki is máshol járnak a gondolatai és szívesebben lenne máshol velem, mint a klubhelyiség közepén párbajozva, de kihúzta magát és megforgatta ujjai közt pálcáját.

-Ezt megtanítod? - kérdeztem felcsillanó tekintettel, mire laza félmosollyal újra megforgatta ujjai közt varázspálcáját.

-Persze, de előtte önvédelem, Beth. - mosolygott rám komolyan és kedves szemekkel, majd hátralépett. - Ott tartottunk... Hogy képzeld el, hogy egy halálfaló vagyok.

-De nem tudom. - kotyogtam rögtön közbe, de azért előhúztam a pálcámat.

-És éppen az életedre akarok törni. - folytatta Mancs és közben újra mélyen szemébe húzta csuklyályát. - Mit csinálsz?

-Erőszakra nem erőszakkal reagálunk. - susogtam összegubancolódott torokkal és kitártam a karomat. - Ez esetben megölellek. - tettem hozzá halvány diadalittas mosollyal és elindultam felé.

-Puff. És már kampec is neked Beth. Nem. Nem megölelsz, hanem szépen megfogod a pálcádat és az a minimum, hogy pajzsbűbájt használsz, Merlinre... - nyomta a kezembe a földre ejtett pálcámat Mancs rosszalló mosollyal, de azért felnevetve magához húzott, hogy ne maradjon ölelés nélkül. - Akkor újra. Szóval tudod... Capitulatus és Protego... Jövök és te...

-Azt szeretnéd, hogy bántsalak? - rágcsáltam ajkamat kerek szemekkel, mire Mancs leeresztette a saját fegyverét és visszalépett hozzám.

-Beth... Túlélem. És most az a lényeg, hogy megtanuld... Miképpen védd meg magadat, mikor én hülye, nem vagyok melletted. Sajnos nem nőhetünk össze, bármennyire kecsegtető. - nyalta meg kicserepesedett ajkait és az asztalon árválkodó Vajsörös üveget meghúzva lenyalva hab bajuszát folytatta. - Szóval most nem Sirius vagyok. Hanem mondjuk Malfoy.