𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

23. Fejezet

Péntek... PÉNTEK VAN! De kezdjük is az elejéről!

Tegnap Siriussal felcipeltük Jamieket a szobájukba, végül pedig valahogy sikerült Sirius ágyában kikötnöm a bátyámé helyett... Vagyis az igazi sztori az annyi, hogy nem akartam már felébreszteni Remust és Sirius felajánlását nehéz lett volna nem elfogadni, így egész éjszaka Mancs izmos karjai öleltek körbe és nem Remyé.

Mondanám azt, hogy a nap szépen besütött az ablakon, míg a madarak mesébe illően csiripeltek a fülünkbe, de le kell rombolnom az illúziókat, ugyanis mint a tekergőktől megszokhattuk már, semmi sem úgy történik, ahogy várjuk...

-ITT A TEJ MEG A TÖK GYALU, ÉBRESZTŐ! MA IS CSODÁLATOSAN NAPOS NAPRA ÉBREDTÜNK! VAGYIS NEM! HAHAHAHAAAA! VICC VOLT, UGYANIS ZUHOG AZ ESŐ! DE RÁ SE RÁNTSUNK BARÁTAIM, UGYANIS PÉNTEK VAAAAN! IGEN PÉNTEK! HOPP! Itt egy Lizzie! - James meglepetésében még ordítani is elfelejtett.

-Ne most! - Nyöszörögtem és fejemet Sirius mellkasába fúrtam, míg az említett fiú védelmezően húzott magához közelebb.

-HAHAHAAA! GERLEPÁR! - Virult James feje, azzal tovább szökdécselt.

-HÉ SZŐRÖS BARÁTUNK! RÁD IS VONATKOZIK JAMES POTTER ÉBRESZTŐJE! ÚGYHOGY HUSS ÉS PÖCC! KIFELÉ AZ ÁGYBÓL! - Ugrándozott Remushoz, aki csak fújtatva a párnájába fúrta az arcát, miközben valami olyasmit morgott, hogy mennyire jobban járt volna, hogyha Frankkal együtt átköltözik a hatod éves fiúkhoz.

-PETER! - Rikkantotta Ágas és az említett rémületében kiesett az ágyából.

-I-Igen? - Makogta szegény.

-AZ ELSŐ EMBER AKI VÉGRE FELKELT! - Rázta meg szegény Féregfarkat a vállánál fogva.

-T-Tényleg? - Dadogta sokkosan, mire muszáj voltam Sirius mellkasába kuncogni.

-ELIZABETH! - Hallatszódott Jamie csatakiáltása, ahogy elengedte Petert és újra fölénk magasodott.

-Ne! Ne! Ne! Ne! Ne! Ne! Ne! Ne! Ne! Nee! James nee! Hagyj! - Próbáltam elhesegetni a kezét, amivel meg akart csikizni.

-Akkor kelj ki! - Fonta össze maga előtt a karjait.

-Nem engedem! - Dörmögte Sirius, majd mint a plüssmacikat, még jobban magához szorított.

-Na látod! - Nyújtottam rá ki a nyelvemet.

-Tapmancs! Engedd el! Vagy különben... - Ám nem tudta már befejezni, ugyanis kopogtak az ajtón.

-MITAKARSZ?! - Ordította James, pedig nem kellett volna, lévén, hogy az ajtó másik oldalán egy Lily Evans áll, aki az ordításra minden előzmény nélkül kivágta a fiúk ajtaját és nagy hévvel csörtetett a szobába.

-Mit keres itt Evans? - Suttogta Sirius, majd a fejét a nyakamba fúrta.

-VELEM TE NEM ORDÍTASZ! - Kiabált rá Jamesre, aki ijedten hőkölt hátra, hisz szerintem sokmindenre számított, de erre biztosan nem.

-Lily! - Tért magához kezdeti sokkból Ágas, azzal magához húzta a barátnőmet és arcon puszilta.

CSATT... És James arca már piroslott is a pofontól.

-Hülye vagy Potter! Nem hozzád jöttem, hanem az értelmesekhez! - Ripakodott rá Jamiera, azzal Remus ágyához sietett.

-Remus! Most tudom, hogy nem alkalmas, de Liz eltűnt! - Hadarta.

-Tudom... - Motyogta Remus.

-Ez most teljesen komoly! Nincsen az ágyában! Marry már reggelizett és azt állítja, hogy lent sem látta! A szobánkban sincs és a klubhelyiségben sincs! - Darálta Lily megállás nélkül.