𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

2. Fejezet

-Remus, vigyázz nagyon a húgodra!

-Rendben, anya. De ezt már megbeszéltük! - Mosolygott rá bátyám, anyura, aki egy bólintással jelezte, hogy megértette.

Már a kilenc és háromnegyedik vágány peronján búcsúzkodtunk. Nem messze tőlünk a Roxfort Expressz pöfékelt vidáman.

-Majd küldjetek, baglyot, hogy hova osztottak be, titeket! - Szólalt meg apus.

-Vigyázzatok, egymásra, és magatokra, drágaságaim! - Ölelt magához, anyu, és kaptunk még két nagy medvepuszit is.

-Sziasztok! Gyere Liz! - Fogta meg Remus a karomat, és ládáinkat, magunk után húzva, indultunk meg, hogy fülkét keressünk.

Remus ment elől, én meg mögötte.

-Mindjárt jövök! - intett, majd felrakta ládáját a vonatra, és ő maga is felugrott cucca mellé, aztán bátorítóan rám mosolygott, majd elindult, valoszínűleg, fülkét keresni.

-Ennyit arról, hogy vigyáz rám! - Gondoltam, dühösen, majd minden erőmet beleadva, próbáltam, felerölködni a ládámat.

-Várjál, hadd segítsek! - Mondta valaki, majd egy kar, megragadta, a ládámat, és könnyűszerrel felrakta.

-Hú, köszi! - Mosolyogtam rá. A fiúnak (mert egy fiú volt) fekete, rendezetlen haja, tincsekben állt össze, vissza, kerek szemüvegén megcsillant a reggeli napsugár, barna szemeivel pedig egyenesen engem vizslatott.

-Elizabeth Lupin! - Nyújtottam kezet neki, amit rögtön el is fogadott.

-James Potter! Na gyere, keressünk fülkét!

Mikor már az ő ládája, is a vonaton volt, kinyujtotta kezét, amit el is fogadtam, így fel tudott segíteni, az iskolai Expresszre.

Miközben sétáltunk, egy kicsit beszélgettünk is.

James, nagyon kedves, vidám, vicces fiú volt. Rengeteget nevetett és bohóckodott.

Mikor, egy üres fülkében megpillantottam a bátyámat, megragadtam, James kezét, és bementem hozzá.

-Szia, Liz! Látom megtaláltál! - mosolygott rám, majd Jameshez fordult.

-Remus Lupin!

-James Potter! - Rázta meg vidáman, a bátyám kezét.

-Nem baj, ha James is velünk utazik?

-Dehogy! - Legyintett mosolyogva.

Mikor a ládáink is felkerültek a poggyász tartóba, és mi is helyet foglaltunk, rögtön beszélgetésbe elegyedtünk.

-Tényleg, ti melyik házba szeretnétek kerülni?

-Griffendél! - Vágtam, rá gondolkozás nélkül, mire James szélesen elvigyorodott, majd pacsira nyújtotta kezét, amibe bele is csaptam.

-Talán Hollóhát, vagy Griffendél, de a Hugrabug is jó. - Vonta meg a vállát fivérem.

-Én is Griffendél! - Bólintott nagy komolyan James.

Ekkor a folyosón mozgolódás támadt, és egy másodévesnek tűnő, szőke, hajú lány szaladt el, a fülkénk előtt.

-Sirius Orion Black! Állj már meg merlinért! - Kiabálta, mire mind felkaptuk a fejünket.

-Asszem, hallottam már ezt a nevet! - gondolkozott James, majd csettintett egyet.

-Persze, megvan! Sirius Black velünk egyidős, az apja a mágiaügyi miniszter befolyásolója, apu sokat mesélt a Black családról.