𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

86. Fejezet

-Én ezt komolyan nem hiszem el…

-Nyugodj meg Holdsáp, ezen tényleg nem kell idegeskedni. Csak együtt alszanak és édesek együtt, szóval…

-Szóval rohadtul az idegeim vékony jegén táncol Tapmacs. Miért? Miért van az, hogy a húgom… Előbb, vagy utóbb… Így vagy úgy, de az ő ágyában lyukad ki?

-Legalább van rajta ruha.

-Kuss. Tapmancs pólója nem egy biztosíték.

-Tapmancs sosem csinálna semmi olyat, amit Maszat nem akar. Ezen ne parázz már.

-Tapmancs viszont jól tudja, hogyan csinálja azt amit én nem akarok. Sirius! Kellj fel az Isten áldjon meg már!

-Csak higgadj le Holdsáp.

-Nem. Eddig higgadt voltam, de rohadtul elegem van ebből az egészből. A szemem előtt játszadozik a hugommal. Az én egyszem, pici, hugocskámmal. Fogalma sincs, hogy mit csinál. Elcsavarja a fejét aztán majd az én szívem fog összetörni, mikor Elle zokogni fog a hülye seggéért. Tapmancs nagyon nem érti, hogy a szerelem nem holmi játék. És ezzel nem is lenne baj… Ha nem az én hugicámat akarná tönkre tenni.

-Te tényleg rémeket látsz Holdsáp. Tapi nem akarja összetörni a szívét, Merlin a tanum, hogy pont annyira odavan érte.

-Tapmancs! Ne tettesd, hogy alszol, mert esküszöm kitekerem a nyakadat! - dörögte a bátyám. Halkan sóhajtva akartam a másik oldalamra fordulni, de mezittelen derekamra tapadó, hatalmas tenyér megakadályozott ebben.

-Higgadj le Remus… Inkább figyelj arra, hogy milyen édesek együtt. - nem tudtam, hogy került Lily hangja is a fejembe, de selymes, nyugodt színtől ösztönösen felfelé görbült ajkam.

Lassan kezdtek szakadozni az álom-felhők fejemben és ahogyan lassan tisztulni kezdett a kép, élesedett hallásom, látásom… Jöttem rá, hogy nem álmodom és tényleg Mancs ágyában vagyok. Olyan hihetetlen és tökéletesen kényelmes pózban gabalyodtunk egymásba a takaró alatt, hogy elképzelhetetlennek láttam a felkelés gondolatát. Sirius a hasán fekve, édesdeden hortyogva, egyik kezét derekam köré fonta, másikkal pedig a feje fölött átnyúlva fogta az én apró kezemet. Még álmában is. A derekamra tapadó hatalmas, forró tenyere pedig robotiasan cirógatta a mezittelen hátamat, ahol az éjszaka rámadott pólója felgyűrődött. Az egyik lábával, pedig mint valami kampóval akár, tartotta fogva az én lábaimat. Lélegzetvételeit éreztem a nyakamon, olyan közel húzódott hozzám én meg végül résnyire nyitva a szememet mértem fel a fölöttünk sugdolózó alakokat.

-Nem tudok figyelni arra Lily, mikor nyilvánvalóan…

-Kussolj Holdsáp. - szakadt ki álmosan Mancsból és oldalára fordulva, elengedve kezemet már két kézzel szorított magához. Hangja rekedt volt és mélyen csengő, amitől megborzongtam.

Szempilláim alól pislantva láttam Remu fölénk magasodó, elsötétült arcát és mellkasa előtt összefont karjait.

-Szállj le a hugomról Tapmancs. Most.

-Rajta se vagyok még, mit akarsz? - morogta karcosan Sirius.

-Egyetemes seggfej vagy. - sziszegte Remus dühtől remegve, mire Mancs egyik karjával elengedett.

-Békén hagynál haver, még el sem kezdődött a nap. - dörzsölte meg fél kézzel a szemét és elfojtva egy ásítást, végül teljesen elengedett és hátára gördülve, kezeire támaszkodva félig felült. - Jó reggelt.

-Jót. Mi a fenét csináltatok Maszattal éjszaka? - kérdezte rögtön James és már az ő hangja is kicsit ingerültebben csendült.

-A kérdés az, hogy mit nem. - Mancs rekedten felnevetett. Igaza volt. Jó mozgalmas volt az éjszakánk. Londonban moziztunk… Döbbenetes belegondolni.