𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

87. Fejezet

A január elszaladt. De tényleg. A hollóhát és mardekár meccs után Lily szülinapja következett és kettőt pislogtunk már vége is volt a januárnak.

Február esős, borús idővel érkezett és bár a hó elolvadt, helyette mocsár és vízözön maradt. A rossz idő azonban nem tántorította el a vizsgabizottságot és február első hetében meg is tartották a hoppanálási vizsgát.

Azon a péntek délután is köd volt, zuhogott az eső és mire végeztünk a vizsgával... Ami mégnehezebb volt, hiszen a látási viszonyok több voltak a borzalmasnál-mondjuk így nem tűnt fel nekik, hogy a zoknim fele ottmarad a sárban hoppanálásnál-... Szóval mire végeztünk bőrig áztunk egytől egyig. Így mikor visszasétáltunk a kastélyba. Regulusszal, akivel hála Merlinnek újra sikerült kibékülnöm... Nem vettük sietősre a tempót. Jobban már nem is tudtunk megázni az tény.

-Túléltük! Átmentünk! Van jogosítványunk! - daloltam nevetve és kitárt karokkal, hagytam hogy az eső tovább potyogjon arcomra, hajamra és talláromra. Majd a sárban, a Mancstól kapott szívecskés gumicsizmában tapicskolva tovább szökdécseltem és forogtam.

Regulus csak nevetett mellettem és kisöpörve szeméből az odatapadó fekete hajtincseit, végül zsebredugta kezét.

-Te aztán tudsz örülni. - jegyezte meg, ahogyan figyelte vidám piruettjeimet.

-Még szép hogy! Én csak azt nem értem, hogy te hogy nem... És ÁH! - sikkantottam fel, miközben megcsúsztam a sárban és a következő pillanatban landoltam az egyik koszos tócsában. Regulus csak méghangosabban nevetett fel én pedig elmosolyodtam. Jó volt hallani ilyen sok idő után nevetését. - Tudod mit kap az, aki megszerezte a hoppanálási jogsiját? - kérdeztem széles mosollyal és belemártottam két ujjamat a sárba. - Dicsőség-csíkot. - azzal ünnepélyesen a besározott mutató és középső ujjamat végighúztam mindkét arcomon, vízszintes sárcsíkokat hagyva a szeplős bőrön. Az esső rögtön elmaszatolta és Reg nevetéséből következtetve biztos jól nézhettem ki. - Te is kérsz?

-Ne malackodj Lizzie! - nevetett fel, miközben figyelte ahogyan a ruhámba is belekenem a sárt.

-Azt olvastam Marley magazinjában, hogy a sáros-hajpakolás jót tesz a hajnak. - magyaráztam kacagva és Reg megbotránkozott tekintetét követve felmarkoltam még jó adag lucskos földet, és mintha hajat mosnék beledörzsöltem elázott fürtjeimbe.

-De az a sár valószínűleg nem az útszéléről van gyűjtve.

-Regulus. Ez itt varázsföld. A Roxfortban vagyunk. - intettem le felsóhajtva és tovább kentem a hajamat. - Sárfürdőt veszek. - jelentettem be végül és nagy vidáman belefeküdtem.

-Ne csináld. - nyögött fel nevetve Reg, miközben én sár-angyalt csináltam és párszor megfordultam a pocsojában. - Olyan vagy mint egy kismalac! Lupin!

-Gyere te is. Nagyon jó érzés. - hunytam le vigyorogva szememet és a karomra is kentem, mint valami tusfürdőt. - Olyan mint a krém. - szemléltem elégedetten a koszos mancsaimat.

-Csak ezerszer koszosabb, mérgezőbb és kártékonyabb. - Regulus a nagy tiltakozásom ellenére is megragadta a kezemet és határozottan markolva koszos kezemet húzott maga után.

-Ne már Reeeeg. Ne legyél ilyen kis izééé... - vijjogtam, de nem hallgatott rám, helyette csak vezetett maga után.

-Csodálkozom, hogy Sirius egyáltalán bír veled. - forgatta meg a szemét.

-Sirius csatlakozna is. - vágtam rá sértetten.

-Remek. Mit is gondoltam. - Regulus meg sem állt velem a Roxforti birtokig, aztán tovább húzott és az Előcsarnokig el sem engedte a kezemet. Az eső alaposan lemosta a "sárpakolásom" negyven százalékát, de ahogyan elbúcsúztam Regulustól és nekiláttam fellépcsőzni a hetedikre vissza-vissza pillantva kuncogva figyeltem a sárcsíkomat. Mint a csigáknál a nyálka.