𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

119. Fejezet

Körülöttünk sötét volt. Odakintről még behallatszott az éjszakai London halk neszezése. Ahogyan autók szaladtak végig a körúton. Néha dudáltak. Elszirénázott egy mugli mentőautó. Valahonnan halk zene dallama csalinkázott fel és ez volt minden. Ez volt minden, ami a hangos nagyvárosból maradt éjszakára. Legalábbis a belváros külső határából.

Mancs félig alattam, félig mellettem feküdt. És aludt. Olyan mélyen, és olyan nyugodtan. A sötétben kicsit hunyorítva, mikor a szemem is hozzászokott már... Pontosan úgy nézett ki mint egy oroszlán. Egy igazi harcos oroszlán. Aki fenséges és kiérdemelt álmát pihente éppen. Elmosolyodtam. Mancs az ágy közepén feküdt. Egyik kezével magához szorítva engem, a másikkal pedig kényelmesen nyújtózva a másik irányba. Fekete tincsei pedig elterültek a párnán. Mint egy sötét glória.

Az augusztus, szeptemberbe fordult. Ami egyet jelentett azzal, hogy Sirius, James, Lily, Frank és Alice újonnan tele voltak aurori kötelességekkel. Remus pedig osztályfőnök lett a mugli iskolában ahol kapott egy egész elsős osztályt. Apró, mosolygós, hangos gyerekekkel telve.

Már csak én voltam felesleges. Vagy talán mégsem. A hasam ugyanis, lassan, de biztosan egyre gömbölyűbb lett. És szeptemberre már nem maradt olyan ember, aki ne vette volna észre, hogy tényleg apró csemete költözött ideiglenesen a pocakomba.

Bár a dolgok korántsem voltak ilyen zökkenőmentesek. Hiszen Mancs továbbra is napról-napra veszélyeztette az életét-Lilyvel, Jamesszel és Frankékkal együtt-... És ha azt néztük... Körülöttünk, mindenki élete folyamatos veszélyben forgott. Voldemort tudomást szerzett a Rendről és komoly erőkkel kerestette a tagokat, a bizonyítékokat, a parancsnokokat... És magát a terveket.

Regulus eltűnt. Véglegesen. És örökre. Ami a legrosszabb volt, hogy nem is tudtam felfogni mit is érzek pontosan. Keserű álmokba kapaszkodtam, miszerint nem halt meg... De... A rút igazság már az ajtónkon kopogtatott. Mancs tagadta bár... Mindig. Örökké, hogy neki aztán semmi köze nem volt az öccséhez... Én láttam. Én láttam a csendes cigarettázásaiban, ahogyan vágyakozó pillantást vetett a Reggeli Próféta híreire... Mélyen belül... Mégiscsak remélve, hogy elveszett öccse előkerül...

Szeptember mellbevágó, hidegséggel érkezett. Az emberek kihűltek és megkeményedtek. Küzdve az elnyomás és terror ellen, amit Voldemort eszközölt szerte egész Angliában... Tenyerét rátette a Mungóra... És ott nem állt meg. Lassan foglalta el magának az országot. London részeit... Voltak utcák ahova kockázatos volt egyáltalán belépni a halálfalók miatt... És igazán nem tudtuk, mi is a valódi célja... Mert valószínűleg nem is volt. A tejhatalmon kívül.

Ami azonban meglepő volt, hogy maga Narcissa Malfoy küldött nekünk gratuláló levelet a házasságunkról nyilatkozva. Én csak pislogtam, Sirius pedig idegesen nézegette a levelet... De nem. Semmi burkolt fenyegetés, átok nem ült rajta... Maga volt az egyszerű, bajtársias gratuláció. Amit nem tudtunk hova tenni. Sirius azonban hallani sem akart arról, mikor felajánlottam neki, hogy írhatnánk mi is válaszlevelet.

-Beth? Hová mész? - mordult fel a második pillanatban Mancs, hogy finoman megmozdultam szoros ölelésében. Lassan és észrevétlenül próbáltam magamat kihámozni erős, mezittelen karjai közül, de nem sikerült. A sötétben nagyokat pislogva, végül zavartan fordultam vissza Mancshoz.

-Én... - kezdtem végül halkan és zavartan pislogtam rá. Álmosan meredt felém, de szemei valósággal szikráztak a sötétben. - Azt hittem alszol.

-Nem tudok. - felelte egyszerűen és álmosan Mancs. Hangja rekedt volt és fáradt és csak pislogott rám. - Jövök veled.

-Csak vízért készültem. - mosolyodtam el végül óvatosan és ahogyan Mancs szorítása enyhült, sikeresen kitápászkodtam mellőle. És alighogy mezittelen talpaim finoman huppantak a szőnyegre, ahogy leucsusszantam az én méreteimhez képest magas ágyról, összerezzentem. Mancs már mellettem is állt. Hatalma fekete toronyként magasodva felém az éjszakában. Aztán megszeppentem hagytam, hogy finom de határozott mozdulatokkal áthúzza a fejemen a piros-fekete csíkos pulóverét.