𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

76. Fejezet

-A tea pont most készült el. Gyertek csak, gyertek! - Anya, mikor vert hadunk felbukkant a láthatáron, már rég a küszöbön ácsorgott. Kötényben, szoknyában, kendőbe bugyolálva. Hatalmas Lupin-mosollyal ajkain és vidáman integetett felénk. - Gyerünk! Aki először ér ide, elsőként kóstolhatja meg a süteményt!

A Kóbor Grimbusz nem vitt háztól házig. Így a falunk kis határában letessékelt minket és már ott se volt. Így a rettentő hidegben, hóban, fagyban kellett cipekednünk a ház felé. Talpaink alatt ropogott a hó és néha a jeges szél is jól megcibált. Vagyis a szél az leginkább engem bántott, mert a srácok magasak voltak és erősek. Engem viszont... Volt egy olyan érzésem, hogy simán el is fújhatna egymagában.

-Milyen sütemény? - Mancsnak még volt ereje kiabálni... Hihetetlen.

-Vaníliás, joghurtos, citromos. - kiáltott vissza Anyu nevetve. Mancs ledobta ládáját a földre és összenézett Jamesszel. Majd egyszerre lőttek ki Anya felé, ládáik pedig ott maradtak a friss hóban.

-És a cuccaitok?! - kiáltott utánuk Remus félig nevetve, félig megbotránkozva.

-Majd később! - kurjantotta James futás közben. Remus végül beleunt a vonszolkodásba, és miután egy egész erdő takart a civilizált mugliktól pálcája segítségével felröppentette a dolgainkat és elegánsan kormányozva azokat gyorsabb tempóra tudtunk kapcsolni.

-Fázol Cicám? - búgtam a karjaimban nyávogó Gaffienek, aki éppen az orrára szálló hópelyhet próbálta lenyalni durcás élvezettel.

Mert nekem mondjuk már a lefagyás végén volt a lábam.

-Anya! - sikkantottam fel és hagyva, hogy Gaffie felnyávogva a hóba ugorjon maradék erőmmel belerohantam Anya karjaiba. - Anyu! Anyu-anyu-anyu! Annyira hiányoztál! - öleltem meg szorosan, Anya pedig nevetve simogatta szőke tincseimet.

-Te is nekem Kincsem. Remus! - Rem azzal a tipikus Remusos mosolyával(ilyen töprengős, csendes, visszafogott, mégis vidám és szeretetteljes) fellépdelt a jeges lépcsőn és átölelte mindkettőnket. Magasabb is volt Anyunál már. Ahogyan Anyu meg nálam volt magasabb. Ez van. - Csillagom! Nagyon soványnak nézel ki, eszel te eleget?

-Igen. - dörmögte megadó mosollyal Rem és hagyta, hogy Anya az ő arcát is telehintse puszikkal. - James és Sirius is kapott ilyet?

-Csak a felét, aztán berontottak a süteményért. - nevetett Anya, majd egy pálcaintéssel átvette ládáinkat és a következő pillanatban már a cipőinket rúgtuk le és kabátjainkat akasztottuk fel a már ott lógó Mancs bőrdzsekije és Jamesé mellé.

A nappaliba lépve pedig meg is pillanthattuk a kimelegedett, sütit majszoló Tekergőket. Mindketten a kandalló felé nyújtóztatták talpaikat. És vidáman hörpölték a teáikat.

-Imádok itt lenni. - dőlt hátra a kanapén Mancs én pedig elkaptam Anyu meghatott mosolyát. Ő imádta vendégül látni a barátainkat.

-Apa? - kérdezte Rem, miközben ő is vett egy kis sütit és letelepedett a fotelba.

-Dolgozik. Én pedig éppen az ebédet készítem. És folytatom is. - azzal Anya nevetve, szórakozott mosollyal eltűnt újra a konyhában.

***

Kopogásra kaptam fel a fejemet. Éppen nagyban pakoltam ki az utazóládámból. Gaffie pedig álmosan nézegette az ügyködésemet. Akkor rájöttem, hogy ki lesz az, mikor türelmetlenül, kérdés nélkül lenyomódott a kilincs.

Mancs vidám vigyorral becsukta maga mögött az ajtót.

-Szia Mancs. - mosolyogtam rá és egy szőke tincset fülem mögé tűrtem.