𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

72. Fejezet

§Elizabeth§

-Maaancs! - izgatottan böktem meg újra a hófehér, puha arcot és felé hajolva újra elsuttogtam a nevét. - Mancs! Pszt! Ébredj!

Ott kuporogtam az ágya szélén, egészen az arcába hajolva és alig bírtam magammal. Ajkaimba kellett harapnom, hogy ne nevessek fel hangosan az izgalomtól. 

-Hagyj békén Ágas, mert kihajítalak az ablakon és seprű nélkül fogsz zuhanórepülést mutatni. - morgott fel. Félálomban. Félsiker.

-Mancs! Ébresztő! Pszt! Kelj fel. - kuncogtam és újra megbökdöstem tökéletes arcát.

-Pofa be, aludni akarok.

-Azt majd később is fogsz tudni. - susogtam izgatottságtól remegő hangon. - Tudod, milyen nap van ma? Mancs. Kelj fel! - böktem meg most a homlokát, mire rosszkedvűen összeráncolta a szemöldökét. - Maaaaancs! - húztam el az "a" betűt dallamosan a fülébe énekelve. Végre mutatott valami életjelet.

-Mancsocskám! Kelj fel! - piszkáltam meg a haját. Sirius morgott egy kicsit, majd végül résnyire kinyitotta a szemét. Majd mordult egyet és be is csukta. - Mancs... Drága Mancs... - végre kipattantam azok a szürke szemek. Mancs csak pislogott rám egy ideig. Elvakultan, döbbenten, hitetlenül, majd megszólalt.

-Beth? - hangja rekedt volt és karcos, amitől jóleső borzongás futott végig rajtam.

-Jó reggelt! - szakadatlanul mosolyogtam rá. Szélesen és vidáman és apró tenyereim közé fogva arcát orromat övéjének nyomtam. - Mancs! Szia!

Sirius lassan pislogva meredt rám, majd végül mosolyra húzta ajkait.

-Jó reggelt. - hangja halk volt és mély és... És reggeli. És imádtam. Na persze... És mit nem lehetett benne? 

-Beth... Ne vedd magadra, de mennyi az idő? - köszörülte végül a torkát és elnyomott egy ásítást.

-Nagyon korán van. - vigyorogtam rá továbbra is, majd apró csókot nyomtam orrára.

Sirius fáradtan és álmosan meredt rám, majd az ablak felé pislogott. Még szürkületbe sem fordult az éjjel. Lustán elmosolyodott és közben előhúzta kezét a takaró puha takarásából, hogy azt rásimíthassa tarkómra. Nagy volt és meleg a tenyere. Végül hüvelykujjával cirógatva, féloldalas mosolyra húzta ajkait.

-Tudod Beth... Imádlak. És nincsen jobb dolog a világon, mint arra kelni, hogy te itt vagy... De mégis mit keresel itt? - nevette el magát végül, mire elmosolyodtam.

-Tudod milyen nap van ma?

-A szülinapom? - kérdezett vissza és újra halkan és rekedten felnevetett, mikor heves bólogatásba kezdtem.

-És mielőtt újra megkérdeznéd... Igen. Azért vagyok itt, hogy biztosan első lehessek a listán, aki boldog születésnapot kívánt neked. Boldog születésnapot! - tártam szét a karomat nevetve.

-És ezért itt vagy hajnalok hajnalán. - gondolkozott hangosan Mancs hitetlenül, de széles vigyorral.

-Pontosan. - húztam ki magamat büszkén.

Sirius egy ideig méregetett, hitetlen mosollyal, majd kezeit összekulcsolta feje alatt és halkan felnevetett.

-Hihetetlen vagy Betty. - szólt végül bujkáló mosollyal és ásítva felült, hogy körülbelül egy magasságba legyünk. - Erre most mit mondjak? - nevette végül el magát, majd kinyúlt és az éjjeliszekrényén árválkodó karóráját megragadva elénk helyezte azt. - Beth?