Prológus

20.8K 604 20
                                    

📞
-Nem hiszem el, hogy már megint ezt csinálod velem. Megmondtam, hogy döntsd  el végre, mi a fontosabb neked?! Én vagy a barátok?! -üvöltötte teli torokból.
-Hidd már el, hogy csak egy kis időre megyek el a lányokkal. Ha jól tudom, nem adtam okot rá, hogy így viselkedj velem.  Miért kell mindig kiakadni, ha beszélgetni szeretnék a barátaimmal? -reagáltam teljesen nyugodtan, ami még inkább feldühítette páromat.
-Tudod mit?! Menjél, nem érdekel... de akkor engem felejts el!! -kiabálta, majd bontotta a hívást.

Percekig csak bámultam a kezemben tartott készüléket, közben azon gondolkodtam, hogy hívjam-e vissza barátomat, de úgy döntöttem, nem érdemli meg, hogy én könyörögjek neki.
És persze már megint én vagyok a hibás... Miért is ne?! Ilyen egy tökéletes szerda este egy 17 éves lány számára, aki boldog párkapcsolatban él már másfél éve. Ugye?! Na ja...

A telefonom újra rezegni kezdett a kezemben, ezért idegesen fújtatva néztem meg, hogy ki az.

Bejövő hívás: Viki

Mit találjak ki, hogy lemondjam a délután megbeszélt sétát?!
( A héten már másodjára... )

📞
-Itt várok a kapuban nyuszi. Gyere, szedjük össze Lilláékat. -szólt bele Viki köszönés nélkül.
-Mindjárt megyek. -válaszoltam sóhajtva, majd kinyomtam a telefont.

Végül úgy döntöttem, hogy írok egy üzenetet az én drága szerelmemnek, amiben ismét veszekedést kezdeményezek. Felhúztam a cipőmet, és elindultam barátaimhoz...

Tiltott pillantás Where stories live. Discover now