Tiltott pillantás

🔹II / 38. rész🔹

Mivel nemsokára megyek el itthonról, így gyorsan szorítottam egy kis időt rátok hajmosás és hajszárítás között. Lehet, hogy már csak holnap lesz rész, de igyekszem este még hozni egyet.
Szép napot mindenkinek! 💗💗

(MÍRA)
Wow. Ez fájt. Ezt nem akartam látni. Ezt SOHA nem akartam látni.
A mozi előtt Zoli furán kezdett viselkedni, mindenáron be akart vinni engem, de nem hallgattam rá. Miért nem hallgattam rá?!
Szívem újra ezer apró darabra tört...
Ahogy körbenéztem, tanárom jött velem szembe. De nem egyedül.
Imádnivalóan szorongatta kislánya apró kezét, de másik oldalán felesége állt, sajnos. Szerintem ő nem vett észre, ugyanis láthatólag nagyon jól érezték magukat. Felesége hirtelen felé fordult és hosszan megcsókolta imádott tanáromat.
Eddig bírtam. Könnyeim előtörtek, hiába is próbáltam visszatartani. Zoli kedvesen elfordított és behúzott a mozi büféjéhez. Szó nélkül hagyta, hogy sírjak. Nem érdekelt, hogy mindenki engem bámult. Testvérem szorosan magához ölelt, én pedig zokogva viszonoztam ölelését.

(SZILÁRD)
-Mi a franc ütött beléd, Brigi? -toltam el feleségemet magamtól. Olyan hirtelen csókolt meg, hogy el sem tudtam fordulni tőle.
-Semmi, Szili, semmi. -nevetett magában, majd tovább sétált. Biztosan megőrült...

Miután alaposan elfáradt kicsi hercegnőm, beültünk egy étterembe kajálni. Mások biztosan azt gondolják, hogy egy boldog család vagyunk... de igazából minden percet utálok, amit Brigivel együtt kell eltöltenem.
Telefonom rezgésére szúrós pillantást kaptam feleségemtől, így inkább nem vettem elő. Nem akarok a kislányom előtt veszekedni vele, ismét... Telefonom újra rezegni kezdett, így családomnak azt mondtam, mosdóba megyek és sietősen ott hagytam őket.

📞
-Fekete Szilárd. Tessék? -vettem fel az ismeretlen telefonáló hívását.
-Zoli vagyok. -mondta komoran az idegen. Először nem értettem milyen Zoli, de aztán rájöttem, hogy Míra testvérével beszélek.
-Ó. Zoli. Helló. Mizu? -kérdeztem, mire gúnyosan nevetni kezdett.
-Azt kérdezed, hogy mizu? Komolyan? Te ilyen egy utolsó bunkó vagy? Tegnap szó nélkül itt hagysz minket, aztán ki tudja mit művelsz a húgommal az erdő közepén, majd a szemünk láttára esel neki a feleségednek, akivel elvileg szarban vagytok?! Milyen ember vagy te, kedves Szilárd tanár úr? Ne válaszolj, majd én megmondom. Egy utolsó senkiházi. Szállj le a húgomról, különben nagyon csúnya vége lesz. -kiabált idegesen, majd lerakta a telefont, mielőtt bármit is mondhattam volna.

Ez meg mi volt?! Mi rosszat tettem, hogy így beszélt velem?! Semmit nem csináltam Mírával az éjszaka...Milyen embernek gondolnak? Mem használnám ki soha Mírát!

*

-Míra... Ezt nem szabad. -mondtam két csók között, de tanítványom pólómat kezdte levenni rólam.
-Na... Szilárd... Csak nem félsz tőlem? -dadogta nehezen. Még mindig az alkohol hatása alatt van. Nem így szeretnék először együtt lenni vele. Bármennyire is szeretném, vissza kell fognom magam.
-Gyere, kicsi Míra. Pihenj egy kicsit. -húztam fel a földről, ahová időközben lefeküdt... Hiába kérleltem, nem akart aludni. Újra és újra csókolgatni kezdett. Egyre nehezebb visszafogni magam... Szerencsére nem sokkal később lehányta saját magát... és engem is. Óvatosan bevezettem a fürdőbe, levetkőztettem és megmostam egy kicsit az arcát. Egy itt lévő pólómat adtam rá és karomban vittem az ágyba. Azonnal el is aludt...

*

De vajon mire gondolt Zoli, amikor azt mondta, hogy neki estem a feleségemnek?
Ó, hát persze... Brigi biztosan ezért csókolt meg az úton olyan hirtelen. Gondolom, látta, hogy ott vannak Míráék, és így akarta kinyilvánítani, hogy mi a helyzet.
Sürgősen beszélnem kell Mírával.
M

eg kell tudnia az igazat.

Remélem azért érzitek a 2 "csókhelyzet" közti ironikusságot.. 😂
Várom a véleményeteket. 💖