Tiltott pillantás

🔹II / 29. rész🔹

"Épp le akartam venni egy üveg energiaitalt, de egy erős kéz elrántott a polcoktól...
Ki a fene lehet az ?!"

Akkora lendülettel húzott hátra, hogy majdnem elestem. Ijedtemben becsuktam a szemem, még levegőt is elfelejtettem venni.
-Csak nem megijedtél? -kérdezte egy ismerős hang. Mi?! Ez nem lehet. Ahogy kinyitottam a szemem, Erik állt előttem. Hát ez meg hogy kerül ide? És mit akar tőlem?!
-Engedj el, te idióta. Ez fáj. -próbáltam kihúzni a kezem karja szorításából, de nem sikerült.
-Minek neveztél, drágám? Eszem ágában sincs elengedni téged. -vigyorgott egész közel az arcomhoz. Mosolya megrémített. Hol a francban vannak Zoliék?!
-Szóval ez a faszi az új palid? -kérdezte gúlyosan nevetve.
-Mi? -kérdeztem vissza, mire válasz helyett csak nevetni kezdett és még erősebben szorította a karomat.
Sikítani akartam, de száját erőszakosan az enyémre tapasztotta. Csókja nem olyan volt, mint régen. Most durván, ellentmondást nem tűrve csókolt, esélyem sem volt elhajolni tőle. Hirtelen beleharaptam a szájába, amitől kicsit hátrébb lépett.
-Te kis ribanc. -mondta idegesen, majd meg akart pofozni, de hirtelen hátulról elkapta a kezét egy ismerős kar.

Pontosan mint a filmekben... Hirtelen megjelenik a hős szerelmem... Mindig örültem, ha megláttam imádott tanáromat, de most különösen boldog voltam, hogy épp erre jött...
-Húzz el innen, még mielőtt kihívom a rendőrséget. Meg ne lássalak még egyszer Míra közelében, mert nem úszod meg ennyivel. -suttogta exem arcába, majd elengedte karját.
Erik sietve elment, de mégegyszer visszanézett rám... Még szerencse, hogy szemmel nem lehet ölni...

-Jól vagy, drága kicsi Míra? -jött oda hozzám tanárom.
-Köszönöm. -csak ennyit tudtam kinyögni. Ki tudja mi lett volna, ha nem jön? Mi van, ha Erik elrabol? Vagy megüt?!
Tanár úr óvatosan letörölte egyre szaporodó könnyeimet, majd szorosan magához húzott. Illata megcsapta orromat, újra előtörtek eddig rejtegetett érzéseim.
-Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. -hajtogattam ugyanazt a szót folyamatosan tanáromnak.
-Érted bármit, drága kicsi Míra. -suttogta fülembe, amitől hihetetlen boldogság öntötte el egész testemet.
Biztonságban vagyok. A karjaiban vagyok. Szeretem.

-Zavarok esetleg ?! -hallottam egy ismeretlen női hangot mellőlünk. Ijedten engedtem el tanáromat, majd sietve letöröltem könnyeimet, amik időközben a boldogságtól kezdtek hullani..

-Brigi. Ő a tanítványom, Míra. Míra, ő a feleségem, Brigi. -mutatott be zavartan minket egymásnak.
Meg se tudtam szólalni. A felesége?! Szemei szikrát szórtak, arcáról düh sugárzott. Egy hosszú fehér ruhát viselt, derekán fekete övvel. Mellette egy bevásárlókocsi, amelynek gyerekülésében tanárom szép kislánya ült. Szeme legalább annyira gyönyörű, akárcsak az apjáé. Mosolyogva nézett rám, pici kezével félve integetett.

-Míra, már mindenhol kerestünk. Mi történt? -szaladt oda hozzám bátyám sietve. Könnyes szemmel néztem rá.
Peti idegesen lépett tanárom elé.
-Mi a faszt csinált Mírával?! Miért sír? Válaszoljon már a kurva életbe. -ordított szemébe Peti, Ria ijedten próbálta visszatartani. Egyre többen bámultak minket, tanárom kislánya félve nézett hol rám, hol édesapjára, hol édesanyjára... Egymás ellen beszélt mindenki.
-Peti! Elég. Nem ő a hibás. Mindenki hagyja abba! -szóltam rájuk élesen. Gyorsan elmagyaráztam mi történt, amit mindenki csendben hallgatott.
Mikor befejeztem, tanárom felesége lépett mellém...

Az ígéret szép szó... Szóval itt az ígért ajándék rész.
Ma már a negyedik!! 😱😁
Remélem nektek is legalább annyira tetszik, mint nekem ! 😂😂😘