Tiltott pillantás

🔹III / 1. rész🔹

2 hét telt el azóta a bizonyos hétvége óta. Azóta minden megváltozott. Az egész életem fenekestül felfordult... De én ezt egyáltalán nem is bánom. Na de hol is kezdjem?

Szóval, miután elköszöntem imádott tanáromtól, Zolival egész délután beszélgettünk a cukrászdában.
Elmeséltem neki, hogy mi történt az erdőben, ő pedig csak annyit kért, hogy vigyázzak magamra.
Haza érkezve Peti várt rám a nappaliban. Szüleimmel és nagyszüleimmel beszélgetett vidáman, mintha mi sem történt volna. Köszönés nélkül felmentem a szobámba, nem akartam beszélni vele. Mikor kopogott megkértem, hogy menjen el, ehelyett Zolival beszélgettek órákon át.
Amikor vacsizni indultam, még akkor is ott volt. Készítettem magamnak egy teát, majd kiültem az erkélyre. Gyönyörködtem a csendes, nyugodt városban. Néha elhaladt egy autó a ház előtt, azon kívül csak a szellő hangja hallatszott.

-Zavarok? -kérdezte Peti egy kopogás kíséretében. Csendben meghúztam a vállam és felé fordultam.
-Figyelj, Peti. Nem haragszom rád. -mondtam. Már nyitotta volna a száját, de közbe vágtam.
-Most had beszéljek én. Szóval, attól, hogy nem haragszom rád, attól rosszul esett, amit tettél. Nem gondolod, hogy először velem kellett volna beszélned az érzéseidről? Nem kellett volna megkérdezned, mielőtt ekkora döntést hozol... miattam?! Mindegy, ez már nem lényeg. Nem tudlak lebeszélni a költözésről? -haverom sóhajtott mellettem.
-Sajnálom, de nem. Már döntöttem. És a foci csapat ajánlatát már vissza utasítottam. 3 éves az egyetem. Annyi idő remélem elég lesz, hogy elfelejtselek. -mondta nevetve, de én nem tudtam nevetni.
Óvatosan megölelt, én pedig sírtam.
/Szokás szerint./
Nem tudtam úgy megölelni, ahogy eddig. Elveszítettem a legjobb barátomat...

Aznap este, miután Peti elment, felhívtam Zénót, aki már többször is keresett. Elmondtam neki, hogy nem szeretnék most semmiféle kapcsolatba bonyolódni. Beszélgetni lehet, meg esetleg néha-néha találkozni, de semmi több. Nem akarom, hogy belém szeressen, amíg én nem állok készen arra, hogy szeressem őt... A szívem egyik fele összetörve áll Erik miatt, másik felében pedig tanárom helyezkedett el rendíthetetlenül.

Na, és a legfontosabb dolgot hagytam a végére. Imádott szépszemű tanárommal szinte minden este találkozunk a kis házikójában. Sétálunk, "beszélgetünk" és néha még a tanulásban is segít.
Napról-napra jobban ragaszkodom hozzá. Nem akarom, hogy elmenjen, de azt ígérte, hogy nem hagy egyedül. Feleségével egyre rosszabb a kapcsolatuk, és erősen gondolkodik a váláson, de a kislánya miatt ki kell tartania.

A mai este valamiért különös lesz. Azt mondta Szilárd, hogy különleges meglepetése van számomra.
Megkért, hogy ne öltözzek ki, csupán egy hétköznapi szettet viseljek... Na de , ha nagy meglepi lesz, miért nem kell felvennem valami szép ruhát?

-Tessék? -kiabáltam, mikor kopogtattak az ajtómon. Ria dugta be fejét.
-Ráérsz? -kérdezte kedvesen, majd mindketten leültünk az ágyamra.
-Hát nem is tudom hol kezdjem Míra... Tudom, hogy mi van köztetek Szilárddal. Kérlek ne is próbáld tagadni. Tudnod kell, hogy én egyáltalán nem ítéllek el, sőt kifejezetten örülök is. Jó pasi és szemmel láthatóan figyelmes veled. Csak arra kérlek, vigyázz magadra. -mondta barátnőm, majd megölelt. Zavartan piszkálta egyik kezével a másikat.
-Mit szeretnél még, Ria? Látom hogy van még valami. -néztem rá kedvesen, mire nagy levegőt vett.
-Tudom, hogy nem örülsz annak, hogy Zolival találkozgatunk. Tudod... Nekem hiába volt megannyi kapcsolatom, én nem feküdtem le egyikkel sem. Mielőtt megkérdezed, Zolival sem... De elkezdtem kedvelni őt és szeretném, ha ez miatt nem lenne semmi gond köztünk... Ugye attól barátnők vagyunk? -zavartan nézett lefelé barátnőm, én pedig megszorítottam a kezét.
-Köszönöm, hogy elmondtad.  Őszintén remélem, hogy boldogok lesztek együtt. -mondtam őszintén és megöleltem barátnőmet.

Miután segített választani egy egyszerű fekete nadrágot és egy hosszított fazonú felsőt, izgatottan indultam tanáromhoz. Szüleim megszokták, hogy mostanában nem vagyunk otthon Zolival. Mindig úgy tudják, hogy Riáéknál megyünk... Szerencsére ők pedig falaznak nekem.
Miután testvéremék tovább haladtak,,  türelmetlenül ácsorogtam egyik lábamról a másikra.
Ahogy nézelődtem, az utca végén egy rég látott ismerős közelített felém...

Meghoztam a harmadik évad első részét. Remélem tetszik nektek.💕💕