Tiltott pillantás

17.

📞
-Hát persze, tudom anya, muszáj volt elutaznotok... -mondtam két ásítás között anyának, aki egyfolytában azt mondogatta, mennyire sajnálják, hogy ismét egyedül hagytak engem. -Nem, nem lesz semmi baj, kezdem már megszokni, hogy egyedül vagyok a lakásban. Jó,jó. Ti is vigyázzatok magatokra. Puszi. -raktam le végül hosszú magyarázás után a telefont.
Tipikus vasárnap reggel, amikor megint arra ébredtem, hogy egyedül vagyok a házban. Nem mintha mostanság annyira érdekelne, hogy van-e  valaki más is körülöttem. A történtek után néha úgy érzem, hogy kezdek egy kicsit bekattanni. Hiába próbálom túltenni magam az elmúlt heteken, eddig nem igazán sikerült, szóval most már ideje lenne kezdeni magammal valamit.

Még a versenyre sem készültem semmit, pedig két hét múlva lesz az országos, amire azért legalább az anyagot elő kéne készíteni. Már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy újra a drágalátos tanár úrral kell mennem, ráadásul Nyíregyházán lesz megtartva a verseny, ami azt jelenti, hogy egy egész hétvégét vele kell majd töltenem... Lehet inkább le kéne mondanom az egészet, mert így nem fogok tudni koncentrálni. Ahogy ezen gondolkodtam, profi, törtető énem azonnal tiltakozni kezdett, amiért még csak gondolatban is lemondtam a versenyt. Ha megnyerném, elég sok olyan emberrel találkoznék, akik már nagy sikereket értek el a szakmában.

Miután befejeztem a reggelit és a gondolkodást, felnéztem a közösségi oldalra, mert mostanában még ehhez sem volt kedvem. Mielőtt felfogtam volna mit csinálok, már a tanár úr adatlapját olvasgattam. Szinte az egész iskola az ismerőse lett az elmúlt hetekben, de engem még nem jelölt be, én pedig biztosan nem fogom.
Eldöntöttem, hogy itt az ideje leszednem az Erikkel közös képeket is, na meg kitenni, hogy egyedülálló vagyok, hiszen az elmúlt hetekben már semmiféle kapcsolat nincs közöttünk. Ahogy látom, neki minden fotó ott van még, de nem baj, remélem  ezután ő is leveszi majd. Kerestem egy új profilképet is, mert mégsem szeretném, hogy az a kis fehér fej legyen kitéve... Hamar találtam is egy képet, ami még a Peti születésnapi buliján készült. Akkor még sokkal vidámabb voltam. Kiraktam a fotót, elolvastam az üzeneteket, válaszoltam is egy-kettőre, majd kijelentkeztem.

A nap további részében a verseny feladatomon dolgoztam, amit összességében estére egész jól összeraktam. A versenyre 3 bemutatót kellett készíteni ugyanarról a témáról, csak más-más megközelítésben. Az interneten szerzett anyagokból, na meg önálló tudással kiegészítve szinte teljesen elkészültem vele, ezért e-mailben elküldtem Anna tanárnőnek. Mivel mostanában tanár úrral nem igazán fényes a kapcsolatunk, így muszáj leszek a volt tanárom segítségét kérni. 
Az e-mail elküldése után a telefonom csörgése volt a következő dolog, amire feleszméltem, ugyanis sikeresen elaludtam a laptop előtt. 

Bejövő hívás: Ismeretlen szám

Vajon ki lehet az ilyen későn?