Tiltott pillantás

🔹III / 27. rész🔹

Viki: Szia nyuszi. Mizu? Rég beszéltünk.
M: Szia Viki. Figyelj, tudom, hogy mostanában nagyon elhanyagoltalak. Kérlek bocsáss meg nekem.
V: Ó, dehogy. Én egyáltalán nem haragszom szívem.
M: Lenne kedved ma nálunk aludni? Tudom, hogy nagyon rég volt, és elfelejtettem....de megünnepelhetnénk a szülinapod.
V: Nem tudok ma menni nyuszi, rokonok vannak nálunk. De holnap szilveszter, majd akkor bulizunk, jó?
M: Tényleg ne haragudj....

Vikivel legalább egy órát skypeoltunk. Megbeszéltük, hogy mostanában milyen rossz barátnők voltunk. Remélem tényleg szent a béke...

(SZILÁRD)
-Jó napot. Köszönöm, hogy ilyen gyorsan fogadtál. -fogtam kezet az ügyvédemmel.
-Ugyan, Szilárd. Tudod, hogy rád mindig van időm. -mutatott a fotel felé, majd helyet foglaltam.
-Beszéltem már neked arról, hogy el szeretnék válni. De nem akarok már tovább várni. Azonnal szeretném elindítani a válópert, na meg a gyermekelhelyezési pert is. -közöltem egyszerűen.
Miután minden részletet megbeszéltünk, sietve hívtam fel főnökömet.
Fél óra múlva az igazgatóiban... Remek.

-Szóval, Szilárd, mit szeretne? -kérdezte komolyan az igazgatónő.
-Szeretnék felmondani. Véglegesen. -mondtam lazán, mire feltolta szemüvegét a fejére.
-Megtudhatom az okát? -pislogott hevesen.
-Természetesen igen. Magánvállalkozásba szeretnék kezdeni, mellette pedig nem lesz időm itt tanítani. -válaszoltam, majd elintéztünk minden fontos papírt.
Na, ez is megvan... Már csak egy valami van hátra.
📞
-Szevasz Nándi. Van egy elég fasza üzleti ajánlatom.....-mondtam legjobb barátomnak, majd megbeszéltünk egy találkozót.

(MÍRA)
Szombat reggel korán keltem, vagyis lehet, hogy nem is aludtam... Nem tudom.
Reggel senki nem ült a konyhában, senki sem keresett telefonon...
Zoli még biztos alszik, anyáék pedig délután érkeznek.

Készítettem magamnak egy szendvicset, majd leültem a nappaliba tvt nézni. Amikor csengettek, szinte felugrottam.  Vajon ki lehet az, szombat korán reggel?! Lehet, hogy Szilárd lesz az?
Letettem a szendvicsem és úgy, ahogy voltam, pizsiben indultam az ajtóhoz. Kinéztem az ablakon, Peti állt a ház előtt.

Amikor ajtót nyitottam vigyorogva lépett közelebb. Arcomat két keze közé fogta, majd hirtelen megcsókolt. Ijedtemben azt sem tudtam mit reagáljak, nem voltam elég erős, hogy eltoljam magamtól. Nagynehezen kiszabadultam szorításából, majd kérdőn néztem rá. Nevetve lehúzta cipőjét, majd szó nélkül a nappaliba ment. Mi a franc van ezzel?
-Bocs. Ez csak egy búcsúcsók akart lenni. Bocs Míra. -vigyorgott hülyén.
-Mi van? -néztem rá értetlenül.
-Szerelmes vagyok. -nevetett zavartan.
-Mármint... Találkoztam egy csajjal, Bencének valami ismerőse. És hú... Nagyon szép. Taliztunk párszor, asszem én is bejövök neki. -mesélte vigyorogva. Semmit nem értek. Akkor az előbb miért csókolt meg, ha mást szeret?
-Nem értek egy szót sem. Kezdenéd az elejétől? -kérdeztem kicsit idegesen.
-Na jó.... -mondta, majd mesélni kezdett. Elmondta, hogy az utazás közben megismerte Bence egyik barátnőjét, akivel többször is találkoztak és megbeszélték, hogy amikor Peti odaköltözik, akkor folytatják ezt az egészet. A csókot pedig azért kaptam, mert ő nagyon boldog... Aha, értem én...

Miután Peti elment, újra egyedül maradtam. Ez az elmúlt két nap alaposan összezavart megint.
Szilárd elmegy, Zénó meleg, Peti pedig szerelmes... Még valami?!