Tiltott pillantás

31.

-Míra én ezt nem bírom tovább. -sóhajtotta halkan. Nem tudom, hogy ez a sok stressz, a kurva szép szeme, vagy a csókos szája tette; vagy az, hogy ennyire kedves velem; vagy az, hogy ennyire vonzó; vagy talán az, hogy régen voltam már együtt férfival... de hirtelen felbátorodva közelebb húzódtam hozzá, hogy testünk már szinte összeért.

-Sajnálom, én sem bírom tovább. -suttogtam, majd számat az övéhez érintettem. Először nem is realizálta, hogy mire készülök, de aztán lágyan csókolni kezdett. Másodpercek, vagy talán percek is teltek el, de mi csak álltunk egymással szemben és csókolóztunk.
És az az érzés, amit akkor éreztem... leírhatatlan. Soha nem élveztem még így csókot egyetlen partneremmel sem.
Hirtelen felkapott az ölébe, megszakítva ezzel a lágy gondolataimat, átfogta derekam és egyre durvábban csókolt. Lábammal körül fogtam, szorosan hozzá simulva, csak csókolt és csókoltam... 

Nem érdekelt semmi, nem érdekelt a holnap, az sem érdekelt, hogy ő az egyik tanárom, sőt, az sem, hogy ezért kirúghatnak mindkettőnket.
Semmi nem érdekelt, csak az, hogy minél közelebb érezhessem magamhoz. Elindult az ágy felé, majd óvatosan lefektetett rá és úgy csókolt tovább. Remegő kézzel húztam át pólóját a nyakán keresztül, így újra csodálhattam izmos testét. Gyengéden végig simítottam mellkasán, érezve hevesen dobogó szívét. Az ő keze éppen az arcomat simogatta, mielőtt újra lecsapott ajkaimra.

A pillanatot a telefonja rezgése törte meg, ami a nadrágja felől érkezett.

-Basszus. -kiáltott fel rekedtes hangon, majd zsebéből elővéve a készüléket, fogadta a hívást.
-Szia szívem. -szólt bele a telefonba nehézkesen, majd kettőt köhintve fel-alá kezdett járkálni a szobában.

A becézés hallatán összerezzentem, majd azonnal felpattantam az ágyról, ahol majdnem megtörtént az, ami egy tanár és diákja között soha nem történhetne meg.
Szívem... Komolyan képes volt ezt mondani a feleségének, miközben azelőtt velem csókolózott?

Sietve felkaptam az alváshoz előkészített ruhámat, a törölközőmet és beszaladtam a fürdőbe.
Megnyitottam a csapot, ám  azzal együtt könnyeim is folyni kezdtek.
Csak álltam a forró víz alatt, sírtam, sírtam és sírtam...

/

Ez lenne az első évad utolsó része. Próbáltam olyan évadzáró részt írni, amiben már történik valami kis apróság a két főszereplő között... Remélem, hogy tetszik nektek.Várom a véleményeket, javaslatokat. Egyáltalán érdemes folytatni ? 

/