Tiltott pillantás

29.

Másnap reggel direkt korán keltem, hogy rendbe tudjam szedni magam, még mielőtt tanár úr felkel. Szeretném elkerülni a kínos helyzeteket, ezért inkább magát a tanár urat is elkerülöm.

Amikor végre rávettem magam, hogy kikeljek az ágyból, hirtelen kinyílt a fürdő ajtó. Tanárom állt előttem mindössze egy szál törölközőben. A meglepődéstől megszólalni sem tudtam, csak tátott szájjal mértem őt végig. A fenébe, mégiscsak izmos teste van, ezt eddig észre sem vettem. És mi ez a jó illat? A francba, már megint őt bámulom.

-Bocsánat Míra, nem gondoltam, hogy ilyen korán felkelsz. -mondta zavartan mosolyogva, megszakítva ezzel a gyönyörködésemet. Miért élvezi ennyire, hogy zavarba hoz?
-Én... Csak gondoltam lezuhanyozom a verseny előtt, és még egyszer átnézem a bemutatóimat. -na jó, persze hazudtam. De hát mégsem mondhatom azt, hogy miatta keltem korán, azaz azért hogy ne lásson ilyen állapotban... de már mindegy, ez nem jött össze.

Kopogás törte meg a csendet, amiért magamban hálát adtam annak, aki kimentett a kínos helyzetből. Tanárom sietősen bement a "szobájába", amíg én ajtót nyitottam.
-Jó reggelt kívánok. Bocsánat a kora reggeli zavarásért. -nézett rám vidáman egy fiatal srác, kezében tálcát tartva. -A magával itt tartózkodó úr kérte, hogy hozzam fel a  reggelit. Szabad? -kérdezte, majd válaszomat meg se várva bejött a szobába, ahová tanárom immáron felöltözve tért vissza.

-Köszönjük szépen a gyors kiszolgálást. -mondta a srácnak, aki közben lepakolt az asztalra. Olyan fiatalnak látszik, vajon miért dolgozik itt?
A kócos hajú, tele tetovált, fiatal pasi folyamatosan engem bámult, meg sem hallotta tanárom szavait. Ó, hát persze, mindössze egy rövid nadrág van rajtam és egy póló...
-Mondom köszönjük. -mondta még egyszer, sokkal hangosabban, mire a srác összerezzent és sietősen elhagyta a szobát.
Zavartan álltunk egymás mellett, majd hirtelen kitört belőle a nevetés, aztán persze belőlem is. Ez aztán a reggel...

-Na jó, menj, zuhanyozz le, készülj nyugodtan. Én ezt beviszem az óriási szobámba, ha szeretnél te is enni belőle, majd csatlakozz hozzám. -kacsintott, majd fogta a tálcát és magamra hagyott.

Miután lezuhanyoztam, felöltöztem, fogat mostam, kifestettem magam és kontyba tűztem a hajam, elégedetten néztem magamra a tükörben. Már éppen indultam, hogy reggelizzek, amikor megakadt valamin a szemem. A tükör előtt egy parfüm volt, nyilván a tanár úré, amit kihasználva a lehetőséget, sietősen az orromhoz emeltem. 

Ez az a bizonyos illat, amit folyamatosan érzek a tanár úr mellett... Istenem, milyen jó...

➖  ➖  ➖  ➖  ➖

-Tökéletes. Azt mondták, hogy tökéletes. -ugrándoztam vidáman, miután végre letudtam a versenyt, ahol nagyon is jól teljesítettem.  -Többször is kiemelték, mennyire jól megoldottam a feladatokat. El sem hiszem, hogy maximális pontszámot kaptam.
Tanárom mosolyogva figyelte boldogságom, szó nélkül tűrte a kislányos visongásomat.
-Igen, Míra. Én is bent voltam, mindent hallottam. Egyébként én megmondtam, hogy ügyes leszel, nem is értem miért vagy ezen meglepődve. Tudtam, hogy tökéletes vagy... -kacsintott rám sugárzó mosollyal, mire arcom paradicsom-piros színre váltott.
-Mármint a munkád... -folytatta nevetve, mire én is elnevettem magam. 

Ez a vidámság annyira jó hatással van rám, ezt a fajta nyugalmat már nagyon hiányoltam az életemből. Vidámságomat tovább fokozta, amikor a szüleim után minden barátom gratulált, lelkesen ecsetelve mennyire büszkék rám. Olyan rég éreztem magam ennyire boldognak, kiegyensúlyozottnak és élettel telinek.

Ebédről a szervezők gondoskodtak, ami meg kell mondjam, fantasztikusan finom volt.  A különféle fogások, a választékos italok és a desszert is isteni volt. Tanárommal degeszre tömtük magunkat, ezért a délután első felében a kis szobában üldögélve foglaltuk le magunkat. Ő velem szemben elterülve az ölében tartott laptopon dolgozott, míg én a telefonomat nyomkodtam, de nagyrészt inkább Őt bámultam, kihasználva, hogy teljesen belemerült az előtte lévő eszközbe.
-Tanár úr, akkor segítene megoldani az e-mail problémámat, ha ráér? -kérdeztem, mikor eszembe jutott Erik, mire szó nélkül átült mellém. Felém nyújtotta laptopját, hogy bejelentkezzek e-mail fiókomba, majd megnyitottam egy ismeretlen üzenetet, amit éppen ma reggel kaptam.
Az e-mail tartalma mindössze csak egy videó volt, nyilvánvalóan ez is az exemtől érkezett. Hezitáltam lejátsszam-e, de aztán elindítottam és kíváncsian figyeltem tanárommal együtt. Amikor meghallottam a zenét, már akkor könnyek szöktek a szemembe... az a zene, amit Erik és én annyira szerettünk. Sorba jöttek a közös képek, amik összefoglalták kapcsolatunk minden fontosabb eseményét. A szívem össze szorult, torkomban akkora gombóc keletkezett, hogy nyelni sem bírtam már, de nem fordultam el, figyeltem a váltakozó képeket. 

Amikor vége lett a több, mint 3 perces videónak, csend töltötte be a szobát. Tanár úr egy árva szót sem szólt, ahogy én sem bírtam megszólalni. Akárhogy próbáltam, nem tudtam visszatartani, hangos zokogásban törtem ki.