Tiltott pillantás

28.

-Biztosan valami félreértés történt, hisz mi két szobát szeretnénk. Ő itt a diákom, hölgyem, kérem azonnal intézkedjenek. -magyarázott tanárom felháborodva a nőnek, aki a portán állva fogadott minket. Ha jól hallom, valami gond van a szoba foglalással.
-Elnézést uram, de nem tudok mit csinálni, telt ház van a verseny miatt. Úgy tudtuk, hogy két hölgy fog érkezni hozzánk. A többi versenyzőnk is csupán egy szobát kapott,senki nem problémázott azon, hogy a tanárával, vagy a diákjával kell osztozkodnia. A hálótérhez tartozik egy fürdőszoba és egy nappali is, amiben van egy kinyitható kanapé. Ha gondolja, azon tud aludni, ahogy mindenki más is. Jobb megoldást nem tudok, sajnálom. -mondta a nő, majd átnyújtotta a kulcsot és elment. Ez most azt jelenti, hogy egy szobában kell aludnunk? Vagy egyikünknek a kanapén? Egyre jobban indul ez a hétvége...

📞
-Igen, anya megérkeztünk... Minden rendben van... Persze, azonnal hívlak... Ti is vigyázzatok... Én is titeket. Puszi.-nyugtattam meg édesanyámat, miközben a hosszú folyosón sétálva kerestük szobánkat. Igyekeztem lerázni, nem akartam, hogy kínos kérdéseket tegyen fel a tanár úr füle hallatára.

-Nyugodtan aludj te az ágyban, nekem megfelel a kanapé is. Neked nagyobb szükséged van a pihenésre a holnapi verseny miatt. -törte meg hirtelen a csendet, mikor már éppen elértük a szobánkat.
-Köszönöm, tanár úr. -mosolyogtam rá kedvesen.

Látszólag ő is zavarban volt, akárcsak én, amikor benyitottunk a szobába, amit meg kell osztanunk egymással. Közepén egy elég nagy francia ágyat láttam, előtte dohányzóasztallal, kanapéval, a fal mellett pedig egy szekrénysort. Az ágytól balra gondolom a mosdó, jobb oldalán pedig egy ajtó nélküli átjáró helyezkedett el.

Tanár úr lepakolta a táskáinkat az ajtó mellé, majd érdeklődve nézett be mindenhová.
-Nem is olyan vészes a leendő ágyam. -szólt ki nevetve. -Gyere, nézd meg, ha szeretnéd.
Amikor bementem kitört belőlem a nevetés, ugyanis tanárom épp a kanapé kinyitásával küszködött, félig térdelő pozícióban. Miután alaposan kinevettem magam a szerencsétlenkedésén, segítettem neki és azonnal ki is próbáltam.
-Egész kényelmes. -ült le mellém még mindig nevetve. Ahogy ott ült és nézett, újra összeszorult a gyomrom, hiszen szinte egy méter sem volt köztünk, szeme elveszett enyémben.
Aztán megszólalt a telefonja...
-Ó, én megyek zuhanyozni, aztán alszom. Bocsánat. Jó éjszakát. -pattantam fel, amilyen gyorsan csak tudtam, majd a választ meg se várva magára hagytam, hogy nyugodtan telefonáljon.
-Aj, mondom hogy nemrég érkeztünk meg. Természetesen külön szobám van, mégis mit gondolsz? -hallottam még útközben, ahogy magyarázkodik. Biztosan a felesége az, éppen a legjobbkor, mintha csak megérezte volna.

Külön szoba? Naná, csak azt elfelejtette megemlíteni, hogy nincs ajtó a két "szoba" között.
Magamban nevetve zuhanyoztam le, majd felvettem a rövidnadrágot és pólót, amit pizsamának hoztam magammal. Szerencse, hogy raktam el sportmelltartót is, így legalább nem kell egy szál pólóban járkálni egy tanárom előtt. Egy olyan tanárom előtt, aki a szemével szinte felfal...

Miután végeztem mindennel, befeküdtem az ágyamba és elővettem a telefonomat. Ahogy rácsatlakoztam az internetre, sorra jöttek az üzenetek a barátaimtól, iskola társaimtól. Szememmel gyorsan végigfutottam mindegyiken, de az utolsón hangosan felnevettem.

Fekete Szilárd
2016.10.28. Péntek 21:47
Míra, megtennéd, hogy szólsz, ha szabad a zuhanyzó? Nem szeretnék kellemetlen pillanatokat. És légyszíves csak akkor szólj, ha fel vagy öltözve, vagy legalább nyakig be vagy takarózva... 😃

-Tanár úr, nyugodtan mehet. Végeztem. -kiabáltam be "szobájába", majd mikor percek múlva sem kaptam választ, benéztem az apró nappaliba. Tanárom félig lecsúszva a kanapéról, hason fekve aludt. Milyen édes ahogy alszik és mennyire jó illat van az egész szobában...

-Úgy látom tetszik a látvány. -nyitotta ki fél szemét hirtelen, mire elég feltűnően összerezzentem, sőt még sikkantottam is egyet ijedtemben.
-Én... Én csak szólni akartam, hogy mehet zuhanyozni tanár úr, ha szeretne. -zavaromban azt sem tudtam hová nézzek, össze-vissza forgattam a fejem, már szinte beleszédültem. 
Nevetve figyelte ahogy zavartan pislogok előtte, majd felült és alaposan végig nézett rajtam.
-Látom te már végeztél. Köszönöm, hogy szóltál, Míra. Akkor megyek is. -mondta, mire még mindig nem tudtam megszólalni, nézésével teljesen zavarba hozott. 
-Szeretnél még valamit? Vagy talán segíteni szeretnél kiválasztani, hogy miben aludjak? -kérdezte nevetve, mire én szinte kifutottam és sietve bebújtam az ágyamba... nem voltam gyerekes egy kicsit sem... á... dehogyis...