Tiltott pillantás

🔹III / 4. rész🔹

-Valami baj van? -kérdeztem aggódva, mire nyugtatóan végig simított arcomon.
-Nem, nincs semmi baj. Szóval... mindketten tudjuk, hogy ez nem helyes, amit teszünk. Feleségem van, és a tanárod vagyok. Ez nem mehet így tovább... -mondta, mire nagyot nyeltem. Most el akar dobni magától? A sírás határán álltam, mikor folytatta.
-Félre ne érts, nem akarlak elveszíteni, kicsi Míra. Sőt. Úgy döntöttem, amint lehet, elválok Brigitől. Tudod, meséltem neked a továbbképzésről. Mivel már jelentkeztem, nem tudom lemondani. Sajnos. De már beszéltem az ügyvédemmel a válással kapcsolatosan. Mindent elintéz, amint visszatértünk a tanfolyamról. Szeptemberben elindítom a válópert. -mondta mosolyogva, de én ennek nem tudtam teljes szívvel örülni.
-De... Én... Mi lesz a kicsivel? -suttogtam halkan.
-Ne aggódj emiatt egy percig sem. Flóra velem fog élni. Az édesanyjának vannak olyan ügyei, ami miatt nem bíznak rá egy ilyen idős kislányt. -magyarázta, de még mindig nem volt teljes a kép számomra.
-Na és mi lesz velünk? -kérdeztem, és éreztem, ahogy egy könnycsepp legördül arcomon. Szilárd óvatosan letörölte és közelebb ült mellém.
-Míra. Feladom érted az egész eddigi életem. Szerinted ezek után mi lenne velünk? Nagyon fontos vagy nekem, soha nem hagylak téged egyedül. Megígértem, emlékszel? -ölelt magához szorosan, amitől megnyugodtam.
Hogy lehet, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire megszerettem? Hogy lehet, hogy egyetlen ölelése ilyen hatással van rám?

-Míra... Míra... -szólított halkan Szilárd. A karjában fekve elaludtam. A sok étel, a pezsgő elálmosított.
-Gyere, aludjunk. -fogta meg kedvesen a kezem és felsegített. Óvatosan levetette ruhámat, majd sajátját is. Mindketten alsóneműben álltunk, de ez már nem volt furcsa. Az utóbbi időben megszoktam meztelen testének látványát. Két pólót húzott elő a szekrényből, egyiket rám adta, a másikat pedig ő vette fel.
Mikor befeküdtünk a meleg ágyba szorosan hozzá bújtam. Nem csak azért, mert jól esett, hanem mert nagyon fáztam is. Valószínűleg észre vette, mert egy vastag plédet vett elő a szekrényből. Ebben a szekrényben minden van?! Honnan szedte, a Narnia c. filmből?!
Mellkasán feküdve éreztem, ahogy dobog a szíve. Ez a kedvenc hangom. Mindennap erre szeretnék elaludni.
Újra boldognak kezdtem érezni magam, de nem igazán mertem száz százalékig erre gondolni, mert általában ilyenkor jön valami rossz...

Imádom, amikor itt az erdőben ébredünk... Nincsenek kocsi zajok, nincs sziréna, dudálás. Csak színtiszta csend. Csodálatos vasárnap reggel.
Ahogy kinyitottam a szemem, Szilárdot sehol nem láttam. Izgatottan indultam megkeresésére.
Biztos valami reggelit készít....
A konyhában sincs. Hol lehet?
Az étkező asztalon telefonját láttam, ami újra és újra felvillant.

Brigi, otthoni

A felesége... Vicces lenne, ha felvenném és megkérdezném mit szeretne... Hirtelen hátulról átölelt egy izmos kar. Mosolyogva fordultam meg és adtam egy jóreggelt puszit imádottamnak.
-Csak nem azon gondolkodtál, hogy felveszed? -kérdezte összehúzott szemekkel, aztán elnevette magát.
-Hol jártál? -szorítottam még erősebben magamhoz. Nem válaszolt, csak adott egy nadrágot az érkezőben lévő komódból (hogy lehet ez?!) és kézen fogva kivezetett a házból.
Késő őszhöz képest elég jó idő volt, még mintha a nap is látszódna egy kicsit. A ház hátához vitt, ahol újabb meglepetés várt rám.
Kellemes meleget árasztó tűz pattogott, körülötte pedig egymás mellett 2 nagy fotelszerűség helyezkedett el.
-Gondoltam itt jobban esik majd a reggeli... Vagyis csak egy kis szendvics. Többre nem volt időm, ne haragudj. -mondta a fülét vakargatva, én pedig boldogan ugrottam nyakába.
-Annyira édes vagy. -mondtam, mire lágyan megcsókolt.

-Még Riáéknál vagy? -kérdeztem bátyámat már a kocsiban ülve.
-Igen, de ne gyertek ide. -suttogta furcsán.
-Baj van? -kérdeztem aggódva, mire tanárom is felkapta fejét.
-Itt van Ria anyjának a testvére, az a nő... Hogy hívják... Tudod kiről beszélek... Szilárd felesége. -mondta, mire szívem hatalmasat dobbant.
-Baszki, fordulj vissza. Már majdnem ott vagyunk. -mondtam egyszerre Szilárdnak és Zolinak is. Miután megbeszéltük, hogy a parkban talizunk, leraktuk a telefont és én idegesen kezdtem rágcsálni a számat.
-Majdnem lebuktunk. -néztem egyenesen az ablakra.
-Nyugi. Nincs semmi gáz. Nem buktunk le. Minden rendben lesz, jó? -kérdezte, majd megpuszilta kezemet. Mindig mindenki ezt mondja, hogy Minden rendben lesz. De mikor?!

Ne haragudjatok, amiért nem olyan érdekes rész. Azért remélem, hogy tetszik nektek. Szép napot! 💗