Tiltott pillantás

II / 10.

A tükörbe pillantva tanáromat láttam, aki mosolyogva nézett rám vissza. Zavaromban megmozdulni sem tudtam, csak sietősen kiöblítettem fogkrémmel teli számat, de tanár úr még közelebb jött hozzám, így a testünk minden lehetséges ponton összeért. Testéből áradt a hő, szeme furcsán csillogott. Ajkával nyakamat kezdte csókolni, amitől lélegzetem felgyorsult. 

Egyre durvábban csókolta, szívta nyakam, majd megfordított, így már vele szemben álltam.
Kis gondolkodás után megcsókoltam és szorosan hozzábújtam. Ez a csók elfelejtetett minden problémát, csak az érzésre tudtam koncentrálni, amit kiváltott belőlem, 
Tudom, hogy ezzel újabb problémák keletkeznek, de ott, abban a kis fürdőszobában nem érdekelt semmi és senki.
Csak ő volt és én.... csak mi ketten összebújva, csókolózva...
Karjával egyre erősebben szorított magához, kezemmel felváltva simogattam mellkasát, és túrtam puha haját. A vágy elárasztotta testemet, egyre többet és többet akartam érezni belőle.
Épp csak egy pillanatra engedtem el száját, míg levettem a pólóját, de aztán újra durván csókolni kezdtem.

-Míra... -szólalt meg rekedtes hangon váratlanul, mire kérdőn néztem rá. Elengedve testemet, hajába túrva nekidőlt a falnak.
-A francba... Nem lehet... -mondta két sóhaj között, amitől a lélegzetem is elállt. 
-Persze tanár úr, tudom hogy nem lehet. -mondtam szomorúan, beletörődve, hogy ez az egész ismét csak egy hiba az életében, ettől több sosem lesz köztünk.
-Nem... nem... félre érted, Míra... Nem lehet, mert nincs nálam óvszer. -nyögte ki félve, mire elkerekedett a szemem.
Ezzel a mondattal teljesen kijózanított, végig gondoltam, hogy mit is csináltunk majdnem és kirázott a hideg. Hirtelen undor és szégyen öntött el, amiért majdnem lefeküdtem a tanárommal, aki ráadásul egy családapa, és nős. Ha mindez megtörtént volna, akár az egész családját tönkre tettem volna. A nyomasztó gondolatok hatására eltökéltem, hogy ezt az egészet abba kell hagynunk, még mielőtt elkezdenénk.

-Megtenné, hogy kimegy? Szeretnék felöltözni. -szólítottam meg komolyan, majd mikor végre méltóztatott kifáradni, gyorsan felöltöztem és fröcsköltem egy kis hideg vizet az arcomra, hogy lehűtsem magam. Ahogy a tükörben megpillantottam kivirult arcomat, az undor még erősebb lett. Szégyellnem kéne magam, amiért ilyen könnyen engedtem a csábításnak. Megérdemelném, hogy megpofozzam saját magam, sőt, inkább a tanár úr feleségétől érdemelném ezt.

A fürdőszobát elhagyva vettem észre, hogy tanárom ismét az én ágyamban aludt el, ami csak egyet jelenthet: aludhatok én a kényelmetlen kanapéján.
Vagy talán mégsem?! Mi lenne, ha még utoljára hozzábújnék? 
Kis vonakodás után végül meggyőztem magam arról, hogy most utoljára nyugodtan hozzá bújhatok, az már senkinek nem fog fájni, főleg, hogy senki sem fogja megtudni a dolgot. Óvatosan befészkeltem magam izmos teste mellé, remélve, hogy nem ébresztem fel. Ez persze nem sikerült, tanárom egy hosszú sóhaj kíséretében még közelebb húzott magához.