Tiltott pillantás

🔹III / 9. rész🔹

-Tél van, tél van téél vaan. -ugrándoztam vidáman reggeli készítés közben. Bátyám nevetve figyelt, majd facsart néhány narancsot.
-Nem tudtam, hogy ennyire szereted a telet. Vagy más oka van az örömnek? -öntötte üvegbe a frissen facsart narancslét és eltette a táskámba.
-Is-is. -válaszoltam boldogan, majd megettem a szendvicsemet, fogat mostam és elindultam suliba.

Elég hideg volt kint, még jó, hogy a vastag fekete nadrágomat vettem fel, és a bundás kabimat. Vidámságom oka természetesen Szilárd. Tegnap este 2 órán keresztül telefonáltunk. Tervezgettük a jövőnket, mindent. Az erdei kis házban töltötte az éjszakát, csak hogy beszélni tudjunk. Nagyon hideg van ott, de azt mondta majd vesz néhány nagyobb hősugárzót. Még szerencse, hogy áram van ott. Nem akarok megfagyni, amikor legközelebb ott leszek.

Barátaim már az iskola előtt vártak rám. Mindenki szomorkodott, amiért itt a tél, én voltam az egyetlen, aki örült ennek.
-Akkor holnapután nálunk? -vetette fel a témát Peti. -Csak az a gáz, hogy otthon lesznek a szüleim, szóval nem lehetünk hangosak.
-Mi lenne, ha nálunk tartanánk a bulit? Anyáék nem lesznek otthon, Zolit meghívtad, a nagyiék meg nem szólnak az ilyesmiért. Na meg a garázsból egyébként sem hallatszik az emeletre a zaj. -ajánlottam fel kedvesen. Peti nagyon örült, és azt mondta, még ma felhívja anyáékat.
Szilárdnak el is felejtettem mondani, hogy meghívott... Remélem nem lesz baj neki.

Hosszú, unalmas, fárasztó nap után sietve hagytam el az iskola területét, mielőtt bármelyik barátom megláthatott volna. 2 sarokkal arrébb állt a fekete sportkocsi. Gyorsan bepattantam és már indultunk is.
-Hiányoztál. -adott egy gyors csókot egy piros lámpánál, majd tovább indultunk.
Egy nagy műszaki boltnál álltunk meg.
-Megvársz a kocsiban? Csak hogy ne lásson meg senki. -puszilt meg gyorsan, majd kiszállt az autóból. Néhány perc múlva 2 nagy dobozt tolt egy bevásárlókocsiban. Bepakolt a csomagtartóba, vissza tolta a kosarat és dieregve ült vissza a vezető ülésbe.
-Miért nincs rajtad kabát? -simogattam meg gyorsan a karját, amit mindössze egy vékony ing fedett.
-Mert kocsival járok dolgozni és nem fázom meg ?! -válaszolt nevetve, majd elindította a kocsit.
Nem sokkal később már a kicsi házikóban voltunk, ahol annyira imádok lenni. Kivette a dobozokat a csomagtartóból, én pedig kinyitottam a házat és fázva rohantam be.
A dobozokban egy-egy hősugárzó volt. Azonnal be is üzemelte, én pedig egy párnára ülve elhelyezkedtem szembe a szerkezettel.
-Majd hozok egy nagyobbat is, Nándinak van feleslegbe. Még akkor vették, amikor kicsi volt a fiuk és ősszel mellette fürdették. Már nincs szükségük rá, úgyhogy nekem adja. -ült szorosan a hátamhoz törökülésben, és karját körbe fonta nyakamon. Hátra dőlve neki támaszkodtam, már nem is fáztam annyira.
-Nándi az öcséd? -kérdeztem kíváncsian.
-Nem. -nevetett fel őszintén. -Az öcsémnek még nincs gyereke. Nándi a legjobb barátom, néhány éve lakik itt, a fővárosban. Most, hogy már én is itt lakom, újra haverok lettünk.
-Hogy hívják az öcsédet? Hány éves? Van családja? Mit dolgozik? -kérdeztem kíváncsian, mire megpuszilta a fejemet.
-Csak nem le akarsz cserélni, cica? -ölelt meg nevetve.
-Cica?! Nyávogjak is, mint a feleséged? -nevettem én is, erre csiklandozni kezdett.

Este fáradtan estem be az ágyamba. Nagyon jó volt a délután Szilárddal. Kezdem úgy érezni, mintha egy boldog pár lennénk, akik randizgatnak, beszélgetnek... Annyi különbséggel, hogy nyilvánosan nem mutatkozhatunk együtt. Ezt meg is említem neki, ha még fent van...

Fekete Szilárd jelenleg elérhető
M: Kár, hogy nyilvános helyen nem mutatkozhatunk együtt. :(
Sz: Mindennek eljön az ideje. ;)
M: Nincs nagyon hideg?
Sz: Bekapcsoltam a hősugárzót, de jobb lenne ha itt lennél!
M: Én sem bánnám... De most alszom.
Sz: Holnap szeretnék már veled aludni, lehet?
M: Holnap már igen. Megoldom. De szombaton Peti bulit tart, az unokatesója itt van a hétvégén. Asszem nálunk lesz a buli.
Sz: Szólhattál volna hamarabb is.
M: Baj?
Sz: Dehogy. Csak vigyázz magadra.
M: Mint mindig.
Sz: Szép álmokat. Holnap találkozunk.
M: Aludj jól. Csók.

➖  ➖  ➖  ➖

-Jó reggelt, gyerekek. -köszöntött minket reggel Szilárd. Tekintete megállt rajtam egy pillanatra, majd miután mindenki köszönt, bement az épületbe. Úgy látom mostmár vett fel kabátot... Jó fiú.
-Jaj ez a csávó... Annyira nem szeretem. -nyavalygott Viki.
-Miért? -kérdezte Peti érdeklődve, mivel nem osztálytársunk, így nem tudhatja az okát. Amit igazából mi sem tudunk pontosan.
-Mert minden héten irat valami kis hülyeséget. -válaszolta Viki, mire haverom nevetni kezdett.
-Talán azért, mert ő egy tanár? -kérdezte, mire mindenkiből kitört a nevetés.
-Na, hagyjátok már Vikit. -szólt közbe Viktor, aki eddig velünk nevetett, csak barátnője csúnya pillantására állt mellé.
-Amúgy is, a legutóbbi dolgozatnál veled is kitolt Míra. Nem igaz? -vágta közbe Viki, mire mindenki érdeklődve nézett rám.
-Hát... Igazából nem. Csillagos ötös lett a dolgozatom, csak valamiért meg akart viccelni a tanár úr. -mondtam szégyenlősen. A csengő mentett meg a további kérdésektől.

A kedvenc napom a péntek. Első órán kedvenc tanárommal tanulhatom a kedvenc tantárgyam, a második órám lyukas, a többi pedig általában hamar elmegy. Korán végzünk, és végre Szilárddal tölthetem az időmet.

-Míra. -szólt utánam Szilárd, miután kicsengettek az angolról. Viki mellettem állt, és nem is akart egyedül hagyni vele.
-Tessék? -kérdeztem.
-Lenne néhány perced? -kérdezte úgy, hogy fel sem nézett laptopja elől.
-Igen, lyukas órám lesz. -válaszoltam furcsán, mintha nem tudná...
-Lenne egy angol verseny. Épp most láttam a szórólapját. Mit szólsz hozzá? -kérdezte végre szemembe nézve.
-Ha megfelel tanár úrnak, vennék valami kaját a büfében, aztán megbeszéljük a részleteket. -ajánlottam fel gyorsan, mert Viki türelmetlenül toporgott mellettem.
-Várjatok, én is megyek. -szólt utánunk, mikor már elhagytuk a termet. Barátnőm idegesen fújtatott melettem.
-Egy mentes vizet kérek és egy joghurtos müzli szeletet. Míra? -kérte ki Viki tesi órai túlélő csomagját.
-Egy hotdogot kérek és egy Kit katet. -mosolyogtam kedvesen a büfés csajra.
-Kértek még valamit? -viszonozta mosolygásom.
-Menjetek nyugodtan lányok. A vendégeim voltatok. -szólalt meg hátamnál tanár úr. Megköszöntük kedvesen, majd elhagytuk a büfét.
-Hirtelen milyen kedves lett... -mondta Viki két harapás müzli között. Nem válaszoltam, csak haraptam a hotdogomat.
-Olyan jó pasi ez az új rendszergazda... -akadt meg barátnőm tekintete egy ismeretlen, fiatal férfin.

-Nem is láttam még. Mikor került ide? -kérdeztem.
-Passz... Néhány hete azt hiszem... De most rohanok. -hagyott egyedül sietve Viki, mivel becsengettek.
Én pedig izgatottan indultam fel a lépcsőn a gépterem felé...

Több, mint 1000 szavas lett ez a rész. 😱
Remélem tetszik, ha igen, kérlek írjatok véleményt, sokat jelent nekem. További szép estét. 💖💖