Tiltott pillantás

II / 11.

🎶 🎶 🎶

Szememet éppen csak résnyire nyitottam ki, hogy megtaláljam az eszméletlenül idegesítő hang forrását, de mozdulni nem bírtam. Beletelt egy kis időbe, míg rájöttem, hogy tanárom telefonja énekel egyre hangosabban és hangosabban. Nagy nehézségek árán kikászálódtam szorító karja alól, majd megnyomtam a szundi gombot, így az idegesítő csipogás abbamaradt. Visszaaludni már nem is próbáltam, úgy éreztem ezer darabra akar szakadni a fejem.

Ahogy feküdtem visszafelé, tanárom mocorogni kezdett mellettem, sőt addig fészkelődött, míg ráfeküdt a lábamra, karjával pedig továbbra is a derekamat szorította. A furcsa póznak köszönhetően szinte mozdulni sem tudtam, de a telefonja ismét csörömpölni kezdett. Hiába izegtem-mozogtam alatta, szólítgattam, de nem reagált semmire. Amikor harmadjára indult el ugyanaz a zene, meguntam és egy határozott mozdulattal ledobtam magamról. A férfi erre sem kelt fel, elégedett horkolással jelezte, milyen jóízűen alszik.

Ezt kihasználva azonnal a fürdőbe vettem az irányt, hogy rendbe szedjem magam, mielőtt felébred. Gyors reggeli tusolás, szájápolás, haj-igazítás és arcfestés után elégedetten hagytam el a fürdőt. Szinte nyoma sem volt a tegnapi estének, kivéve a nyakamat, amit egy garbóba bujtatva takartam el. 

Tanár úr még mindig aludt, ezért rendeltem két erős kávét és néhány vajas croissant-ot. Amikor a pincér meghozta az ételt, furcsán méregetett, szeme folyton az ágyban fekvő férfit tanulmányozta. Nem hibáztatom, hiszen elég félre érthető a helyzet főleg a 2 üres pezsgős üveggel az asztalon.

Mikor hosszú próbálkozás után végre sikerült felkeltenem, megkértem, hogy igyekezzen a fürdőbe, hogy legyen ideje rendbe szedni magát, hisz alig 50 percünk maradt az eredményhirdetésig, ami 10-kor kezdődik. Lassan lépkedett, amiből arra következtettem, hogy neki is fáj a feje. Amíg ő a fürdőben végezte a dolgát, addig én nyugodtan, minden gondolatot kizárva megittam a kávém és ettem néhány falatot, de nem igazán volt étvágyam.

-Ez az enyém? -nyúlt a kávéhoz tanárom, amikor ismét csatlakozott hozzám, majd egy húzásra megitta, miután bólintással jeleztem neki. Amíg a reggelijét fogyasztotta, kielemeztem tökéletes arcát, és megállapítottam, hogy a zuhany neki is jót tett, nyoma sem volt az előbbi énjének. A gyors reggeli után összepakoltam a szobában és a kis nappaliban is, majd elpakoltam a ruháimat és minden egyéb cuccomat, ugyanis délután indulunk haza, célszerű, ha már minden elő lesz készítve addigra.
Az üres szobát elemezve gondoltam csak bele, hogy vége ennek a csoda-hétvégének, ahol csak ő volt és én. Visszamegyünk a rideg valóságba, ahol én állandóan egyedül vagyok otthon, ő pedig a családjával van és nem mellesleg a tanárom, aki nemsokára elutazik a családjával... Mi jöhet még?!

➖ ➖ ➖ ➖ ➖

-Nagyon nehéz volt meghozni a végleges döntés, hiszen mindannyian szuperek voltatok. Ezúton is szeretnék gratulálni mindenkinek, hiszen óriási dolog, hogy az ország öt legjobb informatikusai közé tartoztok. És most lányok-fiúk... Jöhetnek az eredmények? -nyitotta meg az eredményhirdetést az elnök, amit óriási tapssal fogadtak. Ezt követően a versenyzőknek az emelvényre kellett sétálni, hogy ott hallgassuk meg eredményeinket.
- 5. helyezést ért el... Magyar Veronika, Kiskunfélegyházáról. Gratulálunk, gyere vedd át a jutalmad... -izgalmam egyre fokozódott, amikor már csak ketten maradtunk a színpadon. Ambivalens érzés kerített hatalmába: egy részről reménykedtem, hogy én leszek a nyertes, ugyanakkor tisztában voltam azzal is, hogy nem mindenre válaszoltam 100%-osan.

-2. helyezés... ami szintén nagyon nagy dolog... nem más, mint... Földi Dorián, Kisvárdáról. -ahogy kimondta, szívem óriásit dobbant, hiszen ez azt jelenti, hogy én győztem. Tanárom állva tapsolt, amikor kimondták a nevem, arcáról sugárzott a büszkeség és csodálat.
-Szép munka, gratulálunk, Míra. -adta át az ajándékdobozokat és az oklevelet az elnök 2 puszi kíséretében, amit illedelmesen megköszöntem.
Miután fogadtam a gratulációkat és én is gratuláltam a többi versenyzőnek, ketten maradtunk tanárommal, aki megállás nélkül azt firtatta mennyire büszke rám, sőt közben többször is megölelt.

-Míra, beszélhetnénk? -hallottam az elnök hangját a hátam mögött, épp amikor elengedtem a tanáromat.
Mosolyogva fordultam felé, bólintottam, majd arrébb léptem tanáromtól. Összehúzott szemmel figyelte minden egyes lépésemet, szeméből mintha féltékenység áradt volna.