Tiltott pillantás

🔹II / 37. rész🔹

(ZOLI)
Muszáj beszélnem Mírával. Utálom azt nézni, hogy élőhalottként jár-kel a lakásban, ha ritkán kimozdul szobájából. Akárhányszor kopogtattam ajtaján, mindig elzavart engem, mintha bármi rosszat csináltam volna. Pedig én segítettem neki rengeteget, mivel csak úgy lelépett tegnap, egyedül én voltam kint a barátaival, én takarítottam össze... Mindegy, szívesen segítek neki. De vajon mi történhetett vele?
Ki fogom deríteni, ki és mivel bántotta meg őt. És segíteni fogok neki abban, hogy egy kicsit nyugodtabb legyen az élete. Csak azt kéne kitalálnom, hogy hogyan...

(MÍRA)
Egész délelőtt sírtam, mint egy óvodás kisgyermek. Elegem van már saját magamból is. Mi ez a viselkedés, Míra?! Ideje lenne kibújnom a szobámból. Rendbe szedtem magam és megkerestem Zolit.
-Tudunk beszélni? -kopogtattam be ajtaján. Bólintott, majd felállt a laptop elől.
-Mi a helyzet? Elég szarul nézel ki, hugi. -karolt át nevetve.
-Kösz. -nevettem erőltetetten, majd leültem az ágyára.
-És a tegnap estét is köszönöm. Nem volt szép, hogy itt hagytalak. -mondtam, mire amolyan nyögd már ki mit akarsz nézéssel nézett rám.
-Szóval... Peti tegnap szerelmet vallott. -mondtam ki, de bátyám meg sem lepődött.
-Na mindegy, most ezt inkább nem veszem figyelembe, hogy nem furcsállod. Ha hamarabb elmondta neked Peti, akkor inkább nem is folytatom. -kaptam fel kissé a vizet.
-Dehogy mondta el. Csak láttam a jeleket. Nem vagyok vak, Míra -nyugtatott.
-Jó. Mindegy. Szóval, azt mondta, hogy többet szeretne tőlem barátságtól. Mivel tudja, hogy én csak barátként tekintek rá, ezért jelentkezni fog Debrecenbe egyetemre. Aztán meg akart csókolni, de eltoltam, majd hirtelen megjelent Zénó az ajtóban és most biztos azt gondolja, hogy smároltam Petivel. Na meg tanár úr is valószínűleg látott minket, de tényleg semmi nem történt. Esküszöm, Zoli. -daráltam elcsukló hangon.
-Csss... Míra. Nekem nem kell esküdöznöd. Én hiszek neked. Egyébként is, én támogatlak bárkit is választassz. -ölelt meg kedvesen.
-Na de mi történt, amikor elmentél itthonról? -kérdezte hirtelen. Nyeltem egy nagyot és belekezdtem.
-Hát tudod elindultam, hogy megkeressem Szilárdot... vagy Zénót... A közeli parkban ülve gondolkodtam, aztán haza jöttem... Elvettem egy üveg vodkát és egy doboz gyógyszert... Ne haragudj Zoli, nem tudom mit gondoltam... Csak ittam és ittam, de gyógyszert nem vettem be, komolyan. Aztán reggel egy ismeretlen házban ébredtem. Valószínűleg elindultam az erdőbe tanár úrhoz, aki épp ott volt és megmentett attól, amit csinálni akartam. -meséltem bátyámnak a tegnap történteket. Türelmesen végig hallgatott, majd "kisebb" fejmosás után végül meggyőzött, hogy menjünk el moziba.

(ZOLI)
Miután nagy nehezen rábeszéltem Mirát, hogy menjünk el moziba, egész jó lett a kedve. Az odavezető utat gyalog tettük meg. Közben végig beszélgettünk. Kezdett feloldódni mellettem és egyre több dolgot osztott meg életéről. Nagyon jó volt vidámnak látni őt. Amikor viszont a mozi elé értünk, még levegőt is elfelejtettem venni.
-Gyere befelé Míra. -húztam a bejárat felé, de ő megállt.
Francba. Pont erre jönnek.
-Neked meg mi bajod van, Zoli? Miért rángatsz befelé? -kérdezte, majd kíváncsian körbe nézett és tátva maradt szája...

Néhány rész múlva vége a második évadnak. DE már belekezdtem a harmadikba, ha érdekel titeket.
A harmadikat befejező évadnak tervezem, mert szeptembertől nem lesz időm írni, így inkább lezárom.

Vajon mit láttak Míráék, amin így meglepődtek?
Próbálok még ma részt hozni, de lehetséges, hogy csak este lesz időm.
Ne haragudjatok. 💖💖