Tiltott pillantás

23.

-Ezt még nagyon meg fogod bánni, Míra! Bánni fogod azt a napot, amikor megismertél, de még jobban azt, amikor kidobtál engem. Mindent meg fogok tenni azért, hogy rosszul érezd magad. Sírva fogsz nekem könyörögni, hogy visszajöhess hozzám. És én tudod mit fogok csinálni? Pontosan ugyanezt, mint te. Közel engedlek magamhoz, aztán pedig eldoblak. Mert azt érdemled, hogy kidobjalak, ahogyan te tetted velem. -súgta alig hallhatóan az arcomba, szemében gyűlöletet láttam, arcáról sugárzott a csalódottság és a düh.

-Még találkozunk. -mondta távolabb lépve, majd magamra hagyott. Az ajándékot útközben a szemetesbe dobta, beszállt egy autóba és elhajtottak.
-Míra, jól vagy? -jött oda hozzám Peti aggódva, aki éppen ekkor hagyta abba a telefonálást.
-Hogy jól vagyok-e? Peti, szerinted jól vagyok?! Őszintén te jól lennél a helyemben?! Az exem most fenyegetett meg, hogy tönkre teszi az életemet. Az az ember, akiről eddig azt hittem, hogy szeret, most olyan utálattal nézett rám, amilyet én még soha nem láttam. Szóval, hogy válaszoljak a kérdésedre, nem. Egyáltalán nem vagyok jól. -akadtam ki teljesen.
Peti szeméből sütött az aggodalom, látszott, hogy nem igazán tudja mit is mondjon most.
-Sajnálom, Peti. Nem rajtad kellene levezetnem a dühömet. Ne haragudj, csak nagyon kiakadtam, de köszönöm, hogy itt vagy mellettem. -öleltem meg legjobb barátomat.
-Hogy én mennyire szeretlek téged, Míra. -mondta sóhajtva, majd szorosabban kezdett ölelni. Idilli pillanatunknak telefonja csörgése vetett véget.

📞
-Tesó, nem hiszem, hogy megyünk, Míra idióta exe itt volt, inkább most haza kísérném. -mondta a telefonba, mire megráztam a fejem. -Tartsd egy kicsit, légyszi.
-Menj nyugodtan utánuk, most inkább egyedül lennék. -suttogtam, mire furcsán nézett rám. -Jól leszek, nyugi, majd beszélünk!
-5 perc és ott vagyok. -rakta le a telefont, majd még egyszer felajánlotta, hogy velem jön, de elutasítottam. Nyomtam egy gyors puszit az arcára és elindultam haza, egyedül.

➖  ➖  ➖  ➖  ➖

Amikor haza értem, még dühösebb lettem, mint eddig, mert legalább 20 e-mailt kaptam szöveg és feladó nélkül. Mindegyikben csupán egy-egy Erikkel közös kép szerepelt. Mégis mit gondolt, ha meglátom a képeket akkor sírva rohanok hozzá?! Hát nagyot tévedett.

Ahogy nézegettem a képeket rossz érzés fogott el. Hol van már az a szerelem, ami ott látható?
A legelső közös képünk egy parkban készült. Ott mondtam neki igent arra, hogy lennék a barátnője. Milyen boldog azon a fotón. Milyen boldog voltam én is...
Órákon keresztül csak a képeinket bámultam, többször végig néztem minden egyes fotót, emléket, boldog pillanatot. Kínoztam magam, fájt... Csak sírtam és sírtam egészen addig, míg már csak homályos foltokban láttam a képeket...

-Míra, drágám. -hallottam messziről a hangot. Csak nem haza értek a szüleim? Már ennyi lenne az idő?
-Khm... a szobámban vagyok. -kiabáltam le, majd lezártam a laptopot és megtöröltem az arcomat. Na, nem mintha ez segítene a vörösre dagadt, kisírt szememen.
-Kincsem, jól vagy? Mi történt? Ki bántott?  Miért sírsz drágám? -tett fel egymás után ezer kérdést édesanyám. Gondolom apa meghallotta, mivel szinte rohanva jött be a szobámba, közben majdnem el is esett, annyira sietett. Kérdőn figyeltek, mire elmeséltem nekik mindent. Nincs értelme tovább titkolózni, hiszen úgyis fel fog nekik tűnni, hogy nem jár már nálunk. Elmondtam azt is, ahogyan bánt velem Erik, azt is, hogy már lassan egy hónapja próbálok szakítani vele, a versenyen történteket, végül pedig a mai veszekedést is. Csendben hallgattak, majd mikor befejeztem apa idegesen ugrott fel az ágyamról.
-Én megölöm. Esküszöm kinyírom ezt a rohadékot. Elfogadtuk, itt lehetett minden hétvégén. Nem zavart az sem, hogy napokon keresztül itt volt, egy forintot nem fogadtunk el tőle soha, pedig kedvére evett, ivott mindent. És ez a hála érte? Ezt kapod azért a sok szeretetért, hogy megfenyeget téged? Ezt hogy képzeli? Mégis mit gondol magáról ez a f#szfej? - kiabált magából kikelve édesapám, ami megerősítette bennem azt, hogy apának soha nem volt a szíve csücske Erik. Látszólag szerette, elfogadta, de csak is miattam. Még ha nem is mondja ki, a szíve mélyén szerintem örül, hogy végre nem kell elviselnie őt. Édesanyám hagyta, hogy ismét kisírjam magam a vállán, megbeszéltük, hogy elmegyünk majd shoppingolni, és a fodrászhoz is elvisz, ha van kedvem hozzá. Miután még egyszer átbeszéltük a dolgokat, együtt vacsoráztunk, mint egy igazi család, ami mostanában sajnos elég ritkán adatik meg számomra...