Tiltott pillantás

🔹III / 39. rész🔹

Az utolsó óra csigalassúsággal telt el.
Mindenki a padon fekve bámulta a rövid filmet, amiben különböző kísérletek voltak. #ilovefizika

Nem mintha annyi programom lenne, de már alig várom, hogy otthon legyek. Elég volt mára a nyálas szerelmes párokból, az álszent szerelmesekből... Hazamegyek és megnézek valami jó kis vígjátékot, tökéletes Valentin napi program. Bár, ha Szilárd nem ment volna el, akkor nyilván vele tölteném az időmet. Nagyon hiányzik. Mindennél jobban...

Amikor kicsengettek én voltam az első, aki elhagyta a termet. Barátaim sietve haladtak utánam, de gyorsabb voltam.
Már majdnem kiléptem az épületből, amikor meghallottam a nevemet.

-A következő szám Tóth Mírának szól. Fogadd szeretettel, drága kicsi Míra. -hallottam a suli rádióból a stúdiós hangját.
A szám a kedvenc lassú, romantikus zeném volt, amit igazából csak Szilárdnak árultam el, amikor egész éjszaka beszélgettünk. Szórakozik velem valaki?!

Mikor vége lett a számnak, elbambulva ácsorogtam az ajtóban, aztán egy ismerős hang szólított meg.
-Míra, várj. -kiabálta Marci, mire idegesen fordultam meg és mosolyt erőltettem arcomra.
-Tessék, tanár úr? -néztem rá kíváncsian.
-A múltkori dolgozatokról szeretnék beszélni veled... -mosolygott zavartan. Komolyan ezért állít meg engem? Már azt hittem, hogy Szilárdról akar mondani valami fontosat...
-Ne haragudjon tanár úr, de nekem most mennem kell. Ha lehet, majd később megbeszéljük. Viszlát. -hadartam gyorsan, majd ott hagytam őt egyedül.

Amikor kiléptem a suliból, Peti a kocsija mellett álldogállt, mintha csak rám várna.
-Szia. Hazavihetlek? -kérdezte udvariasan, mire bólintottam és beszálltam a kocsiba.
Kedvesen érdeklődött, hogy milyen napom volt stb. Annyira elvonta a figyelmem, hogy észre sem vettem, nem hazafelé megyünk.
-Hová megyünk? -kérdeztem kíváncsian.
-Be kell ugranom egy haveromhoz, aztán vissza a suliba, mert most vettem észre, hogy otthagytam a lakás kulcsomat. Ugye nem gáz? -kérdezte, majd kiszállt a kocsiból.
Miért viselkedik ilyen furcsán? Valamit tervez? Ugye nem akar szerelmet vallani, vagy ilyesmi?!

Legalább 20 percig üldögéltem egyedül a kocsijában, aztán újra elindultunk.
Mikor megálltunk a suli kapujában, én csendben ücsörögtem, de Peti szólt, hogy menjek be vele én is. Miért?!
Az udvaron egyetlen diákot sem láttam, hiszen másoknak még órájuk van néhány percig.

Az iskola ajtajára egy szál vörös rózsa volt ragasztószalaggal rögzítve. Peti szólt, hogy vegyem le. Tudtam, hogy akar valamit... De vajon mi lesz ebből? Mire levettem a virágot, haverom eltűnt mellőlem.

A rózsa szárán apró rózsaszín cetli állt, amelyre csupán egyetlen szó volt írva.

SZERETLEK....

Ez Szilárd kézírása...
Ahogy tovább haladtam, újabb rózsa került a szemem elé.

...mert gyönyörű a mosolyod.

Előre sétálva újabb és újabb szál virágot találtam, apró cetlivel mindegyik rózsa szárán.

...mert nagyon szép vagy.

...mert minden helyzetben meg tudsz nevettetni.

...mert melletted boldog vagyok.

...mert számomra tökéletes vagy.

...mert nekem te jelented a világot.

...mert melletted önmagam lehetek.

...mert megértő, türelmes, segítőkész, kedves, imádnivaló vagy.

Könnyes szemekkel olvastam minden egyes üzenetet. Soha nem kaptam még ilyen meglepetést senkitől. Ez Szilárd műve?? De akkor hol van Ő?

Amikor az utolsó rózsát is felvettem, az aula közepén álldogáltam kezemben a csokor virággal.
Hirtelen egy kéz takarta el a szememet.
Ez az illat...
Amikor hátrafordultam, a meglepetéstől majdnem elájultam.

-Szia Szerelmem. -mosolygott, majd átölelte derekamat és lágyan megcsókolt.
Végig sem gondoltam, hogy mit csinálunk, azonnal viszonoztam csókját. Annyira hiányzott már, hogy az sem érdekelt, egyre többen bámulnak minket.
Mikor elváltak ajkaink, szorosan magához ölelt, amitől boldogság töltötte el minden egyes porcikámat.
Félve nyitottam ki szememet, amikor kicsengettek. A diákok nagyrésze egyetlen irigy pillantással jutalmazott meg minket, majd szó nélkül haladtak tovább.
Körülöttünk ott állt a családom, vagyis anya, apa, nagyi, papi, Zoli, Ria, a barátaim pedig mosolyogva néztek ránk. Szerelmem kicsike lánya vigyorogva szorongatta nagybátyja, Marci kezét.
Mivel ez volt az utolsó óra, minden diák és tanár szép lassan elhagyta az épületet. Csak mi maradtunk. Mindenki, aki fontos.

Néhány pillanat múlva megszólalt az a zene, amire a kicsi faházban táncoltunk az első igazi randinkon.
Kedvesen megfordított Szilárd, hogy szembe nézhessek egy kivetítővel, ami időközben odakerült.
Különböző rólunk készült fényképeket láttam elhaladni a zene ütemére, majd egy hosszú szöveget olvashattam részletekben megjelenítve.

Drága, kicsi Míra.
Miattad képes vagyok feladni a régi életemet.
Elváltam a feleségemtől.
Felmondtam a munkahelyemen
Saját iskolát nyitottam.
Az elmúlt hónapok alatt rájöttem, hogy az eddigi életem értelmetlen volt.
De most, hogy te vagy nekem, már mindennek van értelme.
Soha nem akarlak elveszíteni téged, egyetlen pici szerelmem.
Mindennél jobban szeretlek.
Kérlek, légy az enyém.

Mikor végig olvastam, könnyeim ömleni kezdtek, Szilárd pedig erős tenyerei közé fogta arcomat.
-Tóth Míra. Lennél a barátnőm? -kérdezte mélyen a szemembe nézve.
Boldogan ugrottam szerelmem nyakába, aki felkapott ölébe és pörgetni kezdett. Ahogy pörgetett, folyamatosan azt suttogtam igen, igen, igen...
A körülöttünk álló emberek tapsolni, ujjongani kezdtek.

Ez az a boldogság, amire olyan régóta vágyom. Tudom, hogy mostantól minden más lesz. Tudom, hogy szeret, és tudom, hogy szeretem.
Számomra ő jelenti az egész világot, és most, hogy újra az enyém, semmi rossz nem történhet már velem.
Eleinte csak gyönyörködtem gyönyörű szemeiben, de most már csak az enyém ez a pillantás... ami többé nem tiltott számomra...

🔹 vége🔹