Tiltott pillantás

25.

-Ria, tudunk beszélni? -állítottam meg barátnőmet órák után, miután összeszedtem bátorságomat és gondolataimat.
-Ó, csak nem szóba állsz velem hirtelen? -nézett rám flegmán, ami bevallom rosszul esett, és amilyen lelki állapotban vagyok mostanában, még majdnem el is sírtam magam.
-Csak vicceltem, te kis buta. -ölelt meg nevetve kis idő múlva.
-Mondta Szilárd, hogy egy nagy kavarodás volt ez az egész. Én nem kezdenék ki vele, azt biztos. Fúj, ahhoz túl jól ismerem. -nevetett fel saját viccén.
-Na, akkor mesélhetnél róla kicsit. -mondtam szemöldök-húzgálva, mire komolyan rám nézett.
-Míra, ugye nem zúgtál bele? Mert az nekem elég kínos lenne mert rokonom meg minden te meg a barátnőm és hát elég gáz szitu lenne... -magyarázta ijedten, mire bólintottam egyet.
-Tudom, de sajnos nem tehetek róla, Ria. Halálosan szerelmes vagyok belé, sőt, már azon gondolkodtam, hogy elszököm vele valahogy külföldre. -mondtam komolyan, de látva arckifejezését elnevettem magam.
-Én is vicceltem, te buta. Látni kellett volna a fejed.
Barátnőm is nevetni kezdett, majd megbeszéltük, hogy beülünk a cukrászdába és egész délután beszélgettünk. Elmesélte, hogy a családjával a közelben voltak azon a hétvégén, csak közben Szilárd felhívta, hogy mi a helyzet velem és Erikkel. Ezért találkoztak, szó sem volt semmilyen randiról, mint ahogy én azt képzeltem.

➖  ➖  ➖  ➖  ➖

-El sem hiszem, hogy így elment ez a hét. Én erre még nem állok készen. Nem fog menni. Tuti, hogy csak álmodom. -nyavalyogtam sírás közeli állapotban, és ismét rápillantottam a telefonomra.
-Á, nem, tényleg 28.-a van. -nyávogtam tovább anyának, miközben csomagoltam a hétvégére szükséges cuccokat.
-Drágám, az elmúlt hetet végig tanultad. Okos vagy, ügyes vagy. Menni fog! -nyugtatott anya megállás nélkül, ahogy az elmúlt napokban folyamatosan. Kivételesen egész héten itthon voltak, nem hagytak magamra, mert tudják, hogy kivételesen nagyon ideges vagyok a verseny miatt.
-Bízunk  benned, drágám. Bármi is lesz mi szeretünk kincsem. -csatlakozott hozzá apa is.

Mikor végre mindent bepakoltam, ami kell, csengettek. Az összes barátom átjött, hogy még egyszer sok sikert kívánjanak nekem. Sajnos ők nem jöhetnek velem, mivel hétfő délután jövünk vissza és nekik akkor már suliba kell menniük. Nagyon sajnálom, örültem volna, ha nem csak a tanár úrral kell mennem.

A verseny első része szombaton lesz, ahol a prezit kell bemutatni, ha az jó, akkor tovább jutok. Vasárnap tartják a második részt, ahol kérdésekre kell majd válaszolni. Az eredményhirdetés pedig hétfő délelőtt lesz. Remélem, sikerül majd jól szerepelnem.

Miután mindenki legalább százszor megölelt, újra egyedül maradtam a szüleimmel és a gondolataimmal. Tanár úrral nem találkoztam múlthét péntek óta, amikor segített a tanulásban még a gép teremben. Egész héten nem voltam suliban, mert így, az országos verseny előtt kaptam pár napot a sulitól a készülésre, aminek én nagyon is örültem. Viszont attól félek, hogy milyen lesz velem tanár úr. Újra kedves, vagy talán bunkó? Közvetlen vagy távolságtartó? Nemsokára kiderül...

Épp a müzlimet eszegettem, mikor csengettek.
15 : 50 
Tanár úr azt mondta fél 5-kor indulunk, mert 3 és fél óra az út. Lehet, hogy hamarabb jött? Kinyitottam az ajtót, hogy megnézzem ki az, de azzal a lendülettel be is csaptam. Anyáék értetlenül meredtek rám, mert nem válaszoltam, ki is áll az ajtóban. Újra csengettek, mire én összerezzentem. Mikor még egyszer megszólalt a csengő, apa félretolt az ajtóból és kinyitotta azt.
A következő pillanatban már csak egy nagy csattanást hallottam.