Tiltott pillantás

🔹III / 28. rész🔹

Mintha csak érezte volna a telefonom, hogy várom a csodát, hirtelen megcsörrent.

Bejövő hívás: Lilla
📞
M: Szia Lilla. Mizu?
L: Úristen Míra... Krisz tegnap este megkérte a kezem... Jézusom ezt el sem hiszem...

Boldogan sikoltozva elmesélte, hogy elmentek moziba, majd vacsizni és közben Krisz elővette a gyűrűt... Nevetve gratuláltam. Olyan aranyosak együtt, őszintén örülök a boldogságuknak.
Mindenki milyen boldog lett körülöttem. Komolyan csak én maradtam egyedül?
Annyira hiányzik Szilárd. Vajon most mit csinálhat? Biztos pakol, hát holnap költöznek... 3 hónap... 3 hónap alatt annyira megszerettem, amennyire mást soha nem fogok.

-Jó reggelt, kedvenc pici hugicám. -puszilt hajamba bátyám vidáman.
-Jó reggelt. -mosolyogtam rá furcsán. Hát ennek meg mi baja van? Mi ez a hirtelen jókedv mindenkinél?
-Kérsz reggelit? -hajolt hátra a hűtőből, mire megráztam a fejem.
-Kösz már ettem. Mikor jönnek a többiek? -érdeklődtem, mivel nem igazán tudom, hány órára beszélték meg a szilveszteri bulit.
-Anyáék asszem 1-re itthon lesznek, Petiék meg azt mondták 5 körül jönnek, hogy segítsenek a kajában meg más előkészületekben. -válaszolt két harapás szendvics között. Sóhajtva bólintottam, majd felmentem a szobámba.

Telefonom hangosan rezgett éjjeliszekrényemen. Sietve megnéztem ki lehet az, de nem ismertem a számot.
📞
-Te büdös kis.... -kiabált bele az az idegesítő hang, amint felvettem a telefont.
-Magának is jó reggelt. -szakítottam félbe hirtelen. -Mit parancsol?
-Ez az egész miattad van, kislány. Tudom, hogy miattad tette Szili. Meg fogjátok bánni mindketten. -fenyegetett idegesen, majd letette.
Mi volt ez? Valamit csinált magával Szilárd? Nem. Biztos nem. Annál több esze van. Na jó, inkább felhívom.
Nem veszi fel. Miért nem veszi fel?!?!

-Zoli!! Zoliiii! -kiabáltam hangosan bátyámnak, aki rohanva benyitott.
-Baj van? -kérdezte kifulladva.
-Szilárd felesége hívott az előbb... Szilárd nem veszi fel... Tuti valami baja esett... -dadogtam idegesen.
-Ugyan, dehogy. Beszéltem vele reggel. Semmi baja nincs. -ölelt meg kedvesen bátyám, majd elhagyta a szobámat.
Akkor csak szimplán nem akar velem beszélni... az is jó...

-Édesem. Szia. Minden rendben? -húzott magához apa, amikor végre hazaértek.
-Persze, apa. Milyen volt az út? -érdeklődtem vidáman.
Örülök, hogy végre hazajöttek. Már kezdtek hiányozni. Felváltva mesélték élményeiket, majd rendeltünk egy hatalmas pizzát és nekiláttunk előkészülni a bulihoz.
Nem sok kedvem van bulizni, de jobb mintha a szobámban ülnék Szilárdra gondolva.
Miután kipakoltunk a garázsból minden felesleges cuccot, elmentünk a boltba Zolival, Vikivel és Viktorral. Ők voltak az elsők, akik ideértek.
A többiek is biztos nemsokára jönnek.
-Szóval vettünk kenyeret, vajat, virslit, húst, grill fűszert, piát, üdítőt, sós pálcikát, dobozos sütit, sört. Még valami? -sorolta Viktor a kosárban turkálva.
-Vehetnénk ketchupot meg valami zöldséget is. -gondolkodott Viki.
-Oké, meg valami felvágott is kellene, nem? -kérdezte nevetve Zoli.
Miután mindent beszereztünk, ami kellett, hazaindultunk.

A parkolóban megláttam azt a bizonyos fekete sportkocsit. Szívem ezerrel kezdett dobogni, kezem remegett, mint egy elsős kisgyereknek a suliban...
-Ó, elfelejtettem valamit venni. Megvártok itt a kocsinál? -kérdeztem hirtelen, majd választ sem várva beszaladtam.
Vajon hol lehet? És mi van, ha a felesége van itt, nem is ő?
Lehet, hogy már rég elhagyta az üzletet. Vagy nem is ő volt az.
De végülis nem annyira nagy ez a bolt, hogy ne vegyem észre.

-Szia! -takarta el hirtelen a szemem valaki. Ez az illat...
Megfordultam, és ő volt az. Istenem, de jó újra látni őt. A hirtelen boldogságtól elfelejtettem, hogy hol vagyok és gyorsan megöleltem őt. Először viszonozta ölelésem, majd hirtelen elengedett és ott hagyott engem. Hát ez gyors volt...

-Na, sikerült megvenned? -mosolygott Viki a kocsi előtt állva.
-Mit? -néztem rá furcsán, majd eszembe jutott. -Ja, igen, persze megvan, mehetünk.
Az úton végig Szilárdra gondoltam. Olyan fura volt őt látni. Nem fogom kibírni több hónapig nélküle. Az lehetetlen. Tudom, hogy rosszul döntöttem, de muszáj volt az ő érdekében...

Mire mindennel elkészültünk már teljesen sötét volt odakint. Bánatomban megittam néhány pohár bort pakolás közben, majd miután ettünk, ittam 3 feles vodkát is. Mindenki vidáman beszélgetett körülöttem, szüleim a grill mellett állva mosolyogtak barátainkra. A nagyiék is velünk voltak még, az éjfélt meg szeretnék várni.
Bátyám újabb pohár italt tartott felém, amit én természetesen elfogadtam.
Nem éreztem jól magam utána, ezért felmentem a szobámba egy kicsit. Nem tudom miért, de felhívtam Szilárdot, aki meglepetésemre fogadta a hívásomat.

📞
-Mit szeretnél, édes egyetlen pici szerelmem? -kérdezte dadogva. Ez az, ő is ivott. Akkor ez érdekes beszélgetés lesz...
-Téged. -válaszoltam nevetve, majd inkább letettem a telefont. Mielőtt hülyeséget mondanék, jobb befejezni a beszélgetést. Vajon magában iszik? Vagy valami haverjával van? Bár itt lenne velem...