Tiltott pillantás

🔹II / 27. rész🔹

-Baj van? -hallottam Zoli hangját a hátam mögül. Remek. Most mégis mit mondjak neki? Azt azért mégsem mondhatom el neki, hogy a tanárommal voltam, aki éppen "szerelmet vallott"...
-Nincs semmi baj. Csak fáradt vagyok. -válaszoltam úgy, hogy fel sem néztem.
-Na persze. Míra, a testvéred vagyok. Tudom, hogy még csak most kerültem képbe, de ha valami gáz van, rám számíthatsz. Szeretnék a bátyád lenni. -győzködött tovább, mire felültem.
-Na jó... De ígérd meg, hogy senkinek nem mondod el. Kérlek. -miután megígérte, kiültünk az erkélyre és elmeséltem neki mindent Szilárdról. Részletesen bevallottam a versenyen történteket, a mai kis találkozót, mindent.
Bátyám elkerekedett szemmel bámult rám. A meglepődöttségen kívül semmi mást nem tudtam leolvasni arcáról.
-Tudom, hogy most minek gondolsz, de a lecseszésre nincs szükségem. -mondtam, miután semmit nem reagált.
-Eszembe sem jutott lecseszni téged. Nem az apád vagyok, hanem a bátyád. -nevetett és megölelt.

-Míra, elkésel a suliból!!! -kiabált anya. Mi? Reggel van? Jézusom, elaludtam. Miután elárultam Zolinak legnagyobb titkomat, még órákig beszélgettünk, így nem aludtam túl sokat.
Gyors zuhi, fogmosás, smink, és egy kevés reggeli után felkaptam a cuccom és viszonylag jókedvűen elindultam a suliba. Alig vártam már, hogy mindenkinek elmeséljem bátyám történetét részletesen, na meg hogy bemutassam nekik.

A suliban semmi érdekes nem történt. Tanár úrral az óráján egy szót sem váltottam. Figyeltem a tanulnivalóra, ő pedig tanított. Ez mostantól így is lesz. Vagy legalábbis most így gondolom.

Órák után Viki Viktorral ment sétálni, Krisz és Lilla moziba indultak, Ria azt mondta Zsuval megy valahová, így Petivel ketten maradtunk.
-Míra, már nagyon régóta beszélni akarok veled valamiről, de egyszerűen mindig közbe jön valami. Ráérsz most? -kérdezte félve.
-Persze...-mondtam, de telefonom rezegni kezdett.

Bejövő hívás: Ismeretlen szám

Ki lehet az?

📞
-Szia hugi. Vettem ma egy telefont és gondoltam felhívlak. Mi a helyzet? -hallottam bátyám hangját a vonal másik végén.
-Szia Zoli. Nemrég végeztem a suliban. Van kedved csinálni valamit? Szeretnék bemutatni neked valakit. -ajánlottam fel és közben figyeltem haverom reakcióját. Türelmetlenül ácsorgott egyik lábáról a másikra.
-Persze, mehetünk bárhová. -válaszolt, majd megbeszéltük, hogy mindjárt ott vagyunk és elköszöntünk egymástól.

-Elmegyünk érte? Szeretném bemutatni neked. Te vagy a legjobb barátom és azt akarom, hogy téged ismerjen meg először. Oké? -kérdeztem, de barátom nem válaszolt, csak bólintott.

-Míra, várj egy kicsit. -hallottam Szilárd hangját. Körbe néztem, épp a suliból jött kifelé. Remek...
-Megvárlak a kocsiban. -mondta kedvetlenül Peti, majd ott hagyott.

-Megzavartam valamit? -kérdezte cinikusan.
-Igen. És most ha megbocsájt, nem érek rá. -válaszoltam cseppet sem kedvesen. Olyan szomorú arcot vágott, hogy egy kicsit megsajnáltam. Biztosan nem erre a válaszra számított. Nem baj, nem fogom hagyni, hogy az orromnál fogva vezessen. Nem vagyok hülye, nem fog játszani velem... Miután semmit nem mondott előbbi beszólásomra, fogtam magam és ott hagytam.

-Ez meg mi volt? -kérdezte Peti, mikor beszálltam mellé az autóba.
-Semmi csak a múltkori versenyről akart valamit beszélni, de mondtam neki, hogy most nem érek rá. -hazudtam. Haverom csak bólintott, aztán egész úton egy szót sem szólt hozzám.
-Ó, egyébként miről is akartál beszélni? -jutott eszembe hirtelen, mikor már megálltunk előttünk.
-Ja... Semmi, nem fontos. -mondta miközben lezárta a kocsit. Hiába nyaggattam, nem mondott semmit.

A délután csúcs szuper volt. A komor, rosszkedvű Peti azonnal eltűnt, ahogy beléptünk a házba. Bátyámmal nagyon jól kijönnek egymással és én ennek nagyon örülök.
Elmentünk kajálni, aztán sétáltunk, végül nálunk töltöttük az időt.
Peti segített Zolinak regisztrálni a közösségi oldalra, ugyanis bátyám eddig nem használta. Úgy gondolta, amíg beteg, felesleges. Félt attól, hogyha esetleg valami történik vele, akkor mi lesz a fiókjával.

Este hullafáradtan estem be az ágyba. Az új tableten neteztem, mikor felugrott egy ismeretlen chat ablak. Bátyám...
M: Komolyan itt írsz, mikor át is jöhetnél?!
Z: Az túl messze van...
Z: Teljesen odáig van érted.
M: Kiről beszélsz??
M: ??
M: Zooooliiii

Nem válaszolt semmit. Vajon kire gondolt? Csak nem Petire? Á, nem, az lehetetlen. Peti évek óta a legjobb haverom, nem szerelmes belém...

Már épp aludni készültem, amikor egy másik chat ablak jelent meg a képernyőn. Tanár úr...
Sz: Nem kéne még aludnod? Holnap iskola. Pihend ki magad, Míra.
M: Szerintem elég nagy vagyok hozzá, hogy eldöntsem mikor kell aludnom.
Sz: Miért vagy ilyen ellenséges velem?

Ez jó kérdés. Válasz nélkül kikapcsoltam a tabletet és bebújtam az ágyamba. Miért is vagyok vele ilyen ellenséges? Még én magam sem tudom... Talán mert sok ez nekem hirtelen... Ezekkel a gondolatokkal fejemben aludtam el...

Ne haragudjatok, hogy csak most hozok részt, de rengeteg dolgom volt. Elég hosszú lett, remélem tetszik. 😉💖