Tiltott pillantás

🔹III / 31. rész🔹

-Figyelj, Míra. Nagyon fontos dolgokat kell megbeszélnünk. De nem hiszem, hogy ez a megfelelő pillanat erre. Inkább most élvezzük az estét, és pihenjünk, vagy bármi ilyesmi...-csókolt meg szenvedélyesen. Sóhajtva viszonoztam csókját, majd pólóját kezdtem levenni...

-Szilárd... -nyitottam ki a szemem, de azonnal vissza is csuktam, ugyanis az erkélyen keresztül szörnyű világosság sütött szemembe. Hiába tél van, mégis milyen vakító ez a fény...
Várjunk. Hol van Szilárd?
Amint rájöttem, hogy egyedül vagyok, azonnal felugrottam.
Éjszaka itt volt Szilárd. Vagy csak képzeltem az egészet?!
Fejem fogva indultam le kávéért és reggeliért. A konyhában kis családom üldögélt.
-Jó reggelt. -köszöntem ásítva, majd mindenki viszonozta.
-Nagyiék még alszanak? -kérdeztem, miközben kávét töltöttem magamnak.
-Nem, kicsim. Elmentek a múzeumba. Tudod milyenek, állandóan mennek valamerre. -nevetett apa.
-Ó, értem. Akkor essünk túl ezen a beszélgetésen, anya, apa. -nyögtem ki félve, mire kérdő pillantásokat kaptam.
-Milyen beszélgetés, Míra? -állt fel Zoli az asztaltól. Anyáék is értetlenül néztek rám. Na jó, megőrültem? Álmodtam az egészet? Ennyire sokat ittam volna, hogy beképzelem a dolgokat?!
Csendben megittam a maradék korty kávémat, majd felrohantam a szobámba. Kerestem egy kényelmes melegítő nadrágot, és egy hosszú ujjú felsőt, majd fehérneműt és a fürdőbe indultam.
Nem is tudom mennyi ideig feküdtem a forró habos vízben, de felfrissültem tőle.
Mivel ma sehová nem készülök, hajamat egyszerű lófarokba igazítottam és smink nélkül indultam a szobámba.
Holnap újra suli.
Szilárd nélkül.
Ideje lenne elővennem valami tanulnivalót is... Legalább elfoglalom magam...
Egész álló nap tanultam, csupán enni és wcre mozdultam ki.
Vajon hol lehet a telefonom?
Utoljára a zsebemben volt, tegnap este, ha jól emlékszem. A mosdóban voltam.
Peti... Basszus, csókolóztam Petivel...

(SZILÁRD)
Annyira édesen alszik.
Bár mindennap erre ébredhetnék.
Sajnos van még néhány dolog, amit el kell intéznem, mielőtt valóra válik ez az álmom. Addig is, el kell kerülnöm Mírát. Még véletlenül sem akarom belekeverni ezekbe az ügyekbe.
Óvatosan kihúztam a kezemet a feje alól, majd hang nélkül elhagytam a szobát. Az ajtóból még egyszer visszanéztem rá, aztán nagy levegőt véve lementem a lépcsőn.
A nappaliban ült szerelmem édesanyja és édesapja. Rápillantottam az órára. Fél 10. Még van egy kis időm, ugyanis Nándi azt mondta, ebédig maradhat nyugodtan Flóra náluk.

-Jó reggelt kívánok. -köszöntem illedelmesen. Kedvesen viszonozták, majd a kanapé felé mutattak. Vagyis üljek le, hát jó...
-Szóval... A lányom és a tanára szerelmesek egymásba... -ízlelgette Zoltán a dolgokat.
-Nem. -válaszoltam egyszerűen, mire mindketten csúnya pillantással reagáltak.
-Mármint... Ez hosszú lesz... Kérhetnék előtte egy pohár vizet? -kérdeztem idegesen, majd megvártam, míg Tünde hoz nekem egy pohár vizet. Miután ittam, beszélni kezdtem.
-Szóval... Nem vagyok már Míra tanára. Felmondtam. Miatta. -mondtam zavartan.
-Várjunk csak, Szilárd. Ez nem így megy, hogy miatta felmondtál. És akkor mi lesz veled ezután? Otthon fogsz ülni, Míra pedig éljen együtt a tudattal, hogy miatta nincs munkád? -kérdezte idegesen Zoltán.
-Természetesen nem. Van egy nagyon jó barátom, aki vállalkozó. Az ő segítségével nyelviskolát fogok nyitni. Nyilván kell egy kis idő, amíg beindul a dolog, de 2 nap alatt már meglett az alap tőke, és holnap megyek megnézni a helyet is. Tehát minden folyamatban van. Addig pedig magánórákat fogok tartani, amíg nem lesz minden kész a saját iskolámhoz. -magyaráztam büszkén. Szerelmem szülei elismerő pillantással jutalmaztak meg.
-Na, de még egy fontos kérdés. Mi lesz a feleségeddel és a gyerekeddel? -kérdezte sóhajtva Tünde.
-A feleségem megcsalt engem. Utólag megtudtam, hogy többször is. És "szerencsémre" olyan emberekkel, akiknek feleségük és családjuk van. Ráadásul nem kis emberek. Például ott a volt főnököm, aki elég nagy hírnevű, elismert ember. Nem tenne jót neki, ha kiderülne ez a kis baki. Brigi ezáltal beleegyezett a válásba, így néhány héten belül egyedülálló leszek. A kicsi hercegnőm pedig jobban kötődik hozzám, és a nagyvároshoz. Mivel az anyjának mindenképp mennie kell egy továbbképzésre vidékre, így nagyobb eséllyel helyezik el nálam. Nem mellesleg jobban is keresek, és van saját lakásom, Brigivel ellentétben. Sőt, hogy tovább fokozzam, néhány évvel ezelőtt, mielőtt megismertük volna egymást, pár hónapig gyanusítottként szerepelt egy drogügyben a bíróságon. Mindezek után, a bíróság egyértelműen hozzám fogja ítélni Flórát. -meséltem el minden fontos részletet nekik, majd vártam, hogy megemésszék a hallottakat.
-Tényleg szereti. -mondott csupán két szót Tünde, mire csak bólintani tudtam.

-Egyébként megkérdezhetem honnan tudtok rólunk? És mióta? -kérdeztem zavartan nevetve.
-Figyelj, Szilárd. Melyik édesanya és édesapa nem veszi észre, ha a lányuk szerelmes? Esténként elég sokszor eltűnt. Igaz, nem voltunk mindig itthon, de voltak jelek. Egyszer a nappaliban volt a telefonja, láttam, hogy hívod. Gondolkodtunk, vajon Tanár úr miért hívhatja? Aztán eltűnt itthonról. Zoli először nem akarta elmondani nekünk, de aztán, amikor a házat vettétek, már muszáj volt beavatni bennünket is. De mi továbbra is úgy csináltunk, mintha nem tudnánk semmiről, mert nem akartunk rosszat Mírának. -mosolygott szeretetteljesen Tünde.
-De így, hogy már nem vagy a tanára, üdv a családban, Szilárd. -állt fel nevetve Zoltán, majd kezet nyújtott felém. Akkora boldogság töltött el, mint még soha.
-Szóval, legalább egy hónap, míg minden elrendeződik körülöttem, addig szeretném rendesen elrendezni a meglepetését.... És ha kérhetem, erről ne tudjon Míra. A tegnap éjszakát is felejttessük el vele. Jobb, ha azt hiszi, elmentem a feleségemmel....-kezdtem bele tervembe, amit figyelemmel hallgattak.

Jó reggelt kedves olvasóim. 😍
Már nemsok van hátra a könyvből, de addig is olvassátok, élvezzétek.
Szép napot mindenkinek! 💖💖
Mit szóltok Szilárd tervéhez? Na és ahhoz, hogy a szülők ilyen kedvesen fogadták?