Tiltott pillantás

6.

A tegnapi fárasztó, izgalmakkal teli nap után egész éjszaka aludtam. Mindenfélét álmodtam össze-vissza, hol Erik, hol az új tanárom bukkant fel benne. Sőt, az is előfordult, hogy mindkettő egyszerre. Ennek ellenére igen is kipihenten, kicsattanó energiával ébredtem.
Reggeli után vidáman indultam iskolába, hiszen péntek volt és szeptember 30.-a, azaz az én drága haveromnak, Petinek a szülinapja.
Ahogy megláttam az iskola előtt a többiekkel beszélgetni, odafutottam, a nyakába ugrottam és óriási puszit nyomtam az arcára.
-Boldog születésnapot, drága! -mondtam nevetve, majd leszálltam róla.
-Köszönöm Míra, már 3. éve ugyanígy köszöntesz a születésnapomon. Jövőre muszáj leszek visszajönni ide, csak azért, hogy így az ölembe ugorj. -nevetett, majd bementünk az épületbe Petivel. Viki kint maradt, azt mondta megvárja Viktort, hogy beszéljenek kicsit az órák előtt. Ria (Mariann) is kint maradt, azt mondta van még egy kis dolga.

Az első óra angol... az új tanárral. Remélem most már megmutatja, milyen tanár lesz, mivel tegnap csak beszélgettünk vele.
-Hogy álltok Erikkel?-érdeklődött Peti, aki ugyanúgy vélekedik az Erikkel való kapcsolatomról, mint a barátnőim.
-Tegnap óta szinte minden változatlan. Nem keres, nem hív. Kicsit azért hiányzik, de majd megszokom az egyedüllétet.-mosolyogtam szomorúan, majd elköszöntem és beültem a terembe Lilla és Zsu mellé, mivel Viki még nem érkezett meg.
Épp Peti szülinapi bulijáról beszéltek, amivel minden évben meglepjük. Szűk baráti kör, 10-15 fő a garázsunkban, saját készítésű csoki torta és rengeteg pia... Csak a szokásos.

Mivel 5 perc volt az óra kezdéséig a helyemre ültem, majd Viki is csatlakozott. A tegnapi utolsó óra óta nem is beszéltünk,de az látszott rajta, hogy ragyog a boldogságtól. Pár mondatban elhadarta, hogy ma Viktor is jön a bulira és hogy abban reménykedik, most már végre összejönnek. Mesélt pár szóban a tegnapi randiról is, majd hirtelen komoly lett.
-Nyuszi, hallod, neked nem holnap lesz versenyed?- kérdezte, mire lesápadtam.
-Basszus Viki, az infó verseny. A prezit se csináltam még meg. És úgy volt, hogy Anna néni visz. Most mi lesz? -pánikoltam be azonnal, amint eszembe jutott a verseny.  Anna néni nemcsak az angol, hanem az informatika tanárnőnk is volt, még ő írt be erre a versenyre. Most mi lesz így?
-Óra után kérdezd meg Szilárdot, hátha tud segíteni. Ha jól emlékszem délután lesz a verseny, addig össze szeded magad a buli után. A következő óránk tesi, akkor megtudod csinálni a prezentációt is. -nyugtatott meg Viki. Igaza van, mivel gyógytestnevelésre járok, nem kell részt vennem a tesi órákon. Akkor a számítógép teremben megcsinálom a bemutatót... De mégis milyen Szilárdról beszél?!
-Jó reggelt.-köszönt mosolyogva a tanár, amint belépett a terembe. Amikor mindenki visszaköszönt neki, akkor jöttem rá, hogy ő lehet Szilárd. Hát persze, gondolhattam volna, hogy rá gondolt Viki...
45 perc kemény angolozás után mindenki sietett átöltözni, már csak én maradtam a teremben, meg a tanár... akit elvileg Szilárdnak hívnak.
-Khm... tanár úr... -kezdtem volna, de szinte rögtön közbe is vágott.
-Míra, remélem készen állsz a holnapi versenyre. Ani helyett én viszlek, 11:30-kor érted megyek. Tanárnő megadta a címedet, és elmondta a versennyel kapcsolatos részleteket. Holnap találkozunk. -darálta, majd indult is az ajtó felé. Ahogy figyeltem, azon gondolkodtam, vajon miért lett ilyen távolságtartó és bunkó velem, miközben még meg sem szólaltam?!
-Épp erről szerettem volna beszélni a tanár úrral. Az a helyzet, hogy elfelejtettem a versenyt, még nincs kész a prezentációm sem. A következő órán szeretném megcsinálni a PC teremben, ha lehetséges. -mondtam, mire megint úgy nézett rám, ahogy  tegnap, mintha egy kirakati bábu lennék. Vajon miért néz így?! Biztos csak képzelődöm...
-Ó... Elfelejtetted. Ani azt mondta, hogy elég "profi" vagy... -mondta gúnyosan méregetve. -Rendben, épp az infó terembe megyek, van egy kis munkám, gyere velem, és segítek, ha szükséged van rám... vagyis a segítségemre. -mondta zavartan, majd elindult a lépcső felé.