Tiltott pillantás

14.

-Na, mehetünk. -jelentette ki komoran körülbelül 5 perc kockulás után. Mire észbe kaptam, már ki is szállt a kocsiból.
-Tanár úr igazán megvárhatna... -próbálkoztam, de ő csak haladt tovább a járdán. Lazán hátra fordult és egy gombnyomással lezárta az autót, közben kicsit lelassított, míg utolértem, aztán csendben sétáltunk tovább. Mi a franc baja lett hirtelen? Ennyire zavarja, hogy nem válaszoltam egy nyomorult kis kérdésre?!

-Tanár úr. Lehetne egy kérdésem? -kérdeztem félve, miután rendeltem egy jegeskávét, tanárom pedig egy hosszú kávét tejjel és két cukorral.
-Persze. Kérdezz nyugodtan, ha tudok, segítek. -válaszolt meglepően kedvesen.
-Tanár úr miért lett ennyire szótlan, valami rosszat mondtam esetleg? -nyögtem ki végül, mire felnézett a kávéjából azokkal a gyönyörű szemekkel. Néhány másodperc erejéig elvesztem bennük, de aztán oda lett a varázslat...
-Nem, nem mondtál semmi rosszat, Míra. Csupán nincs kedvem báj cseverészni és jó-pofizni. Ennyi az egész. Gyorsan idd meg a kávéd, aztán menjünk. 10 perc múlva verseny. -szavai szívemig hatoltak, erre egyáltalán nem számítottam. Mi baja lehet velem? Biztosan nem azért lett ilyen, mert utána néztem egy közösségi oldalon. Sőt, ezt nem is tudhatja biztosra, hiszen az is lehet, hogy máshonnan tudom a születési dátumát.

➖  ➖  ➖  ➖  ➖

-Sok sikert, Míra.-mondta úgy, hogy rám se nézett, majd kiment az épületből.

➖  ➖  ➖  ➖  ➖

Boldogan jöttem ki a versenyről, teljesen el is felejtettem minden problémámat, Eriket, Szilárdot, a szakítást...mindent.
Boldogságom természetesen nem  tartott sokáig, ugyanis tanáromat sehol nem találtam.