Tiltott pillantás

🔹III / 20. rész🔹

-Nyitom. -kiabáltam, majd szokás szerint az ajtóhoz indultam. Zoli aggódva követett, majd megállt az előtér ajtajában.
Az ajtót kinyitva kirázott a hideg, ám nem csak attól, hogy valóban hűvös odakint az idő, hanem a látogatók miatt is. Az ajtóban Niki, Béci és az édesanyjuk állt.
Zoli testőrként lépett elő a hátam mögül.
-Ne haragudjatok fiatalok, hogy ilyenkor zavarunk. Tudnánk váltani pár szót? -szólalt meg csendesen Gyöngyi néni. Arca sokkal soványabb volt, mint eddig. Szemei alatt órási karikák, a hidegtől szája kiszáradva.
-Tessenek bejönni. A nappaliban vendégek vannak, de itt jobbra van egy dolgozószoba, ott tudunk nyugodtan beszélni. -invitáltam be váratlan vendégeinket.
-Kérnek valamit inni esetleg? -kérdezte bátyám kedvesen. Jól esett, hogy mellettem van, egyedül nem is tudom mit kezdtem volna velük.
-Valami meleg italt elfogadnánk, köszönjük. És szólnál a szüleidnek, Míra? -szólalt meg most Béci.
-Ó, egyébként bocsánat. Én Tóth Zoltán vagyok, Míra bátyja. -hallottam az ajtóból, miközben szüleimért indultam.

-Anya. Erik családja van itt, beszélni akarnak velünk. Gyertek már apával a dolgozószobába. -suttogtam anya fülébe, majd elvettem 3 poharat és egy kancsónyi forró teát, majd egyensúlyozva elindultam a szobába. Szerencsére apa segített, egyébként tuti elejtettem volna. Vajon mit akarnak tőlünk?! Félek kicsit...
Miután töltöttem nekik inni, csendben ültünk néhány másodpercig egymást bámulva. Niki szégyenlősen a földet nézte, Béci a szobában nézelődött, míg Gyöngyi néni maga elé meredve bambult.

-Sajnálom. -suttogta hirtelen Niki.
-Ne haragudj Míra, hogy ilyen csúnyán beszéltem veled. Nem te vagy a hibás, ezt mindenki tudja. Ez csupán egy véletlen baleset volt... Egyszerűen csak... Nem tudtam... Nem tudom felfogni... -nézett rám könnyeivel küszködve.
-Tudom, Niki. Tényleg. Semmi baj, megértem. -pillantottam rá kedvesen.
-Azért jöttünk ma ide, hogy elbúcsúzzunk. Niki és Béci vettek egy házat Németországban, én pedig velük megyek. Már semmi nincs, ami idekötne engem. Túl fájdalmas ez az egész nekem, hiszen itt éltünk évekig. Elveszítettem a férjemet, a fiamat... Sok az emlék itt... Mielőtt elmegyünk, mindenképpen szerettünk volna elbúcsúzni tőletek, na meg  Niki bocsánatot kérni. -magyarázta volt anyósom. Anya könnyes szemmel ölelte át, hiszen mindig is jól kijöttek egymással. Igaz, nem találkoztak gyakran, de akkor órákon keresztül el tudtak beszélgetni.
-És még azt szeretnénk kérni, hogy néha nézzenek rá Erik sírjára, ne nője be teljesen a gaz, ha nem túl nagy kérés. -mondta Béci, mire szinte egyszerre bólintottunk.
Néhány mondat után menni indultak, így kikísértük őket, majd ölelkezés után visszamentünk a nappaliba.

A barátaink csendben várták, hogy mi a helyzet, én pedig néhány mondatban elmeséltem nekik. Valahogy könnyebbnek éreztem magam, miután beszéltem Nikiékkel. Eddig is tudtam, hogy nem az én hibám, de így sokkal jobb.

A nap további része is jó hangulatban telt, már besötétedett, amikor szedelőzködni kezdtek vendégeink. Még maradni akartak egy kicsit, de nagyiék és anyáék holnap korán reggel indulnak a wellnes hotelba. Csak szombaton érkeznek haza, hogy együtt ünnepeljük az új évet. Barátainkkal,meg a családdal szokás szerint a garázsban grillezünk, na meg persze iszogatunk.
Anyáék nem dolgoznak egészen januárig, a nagyiék pedig akkor mennek haza, hogy elrendezzenek mindent a költözéssel kapcsolatosan.
Zolival mi azt terveztük, hogy holnap Trónok harca maratont tartunk Petivel és Riával, szerdán pedig elmegyünk a moziba az összes barátunkkal.

Szobámban fekve azon gondolkodtam, hogy még egyszer sem mentem ki a temetőbe, Erik temetése óta. Talán ideje lenne rávenni magam. El kell őt engednem, le kell zárnom a múltat.
Hirtelen eszembe ötlött egy kósza ötlet, ezért felkaptam a dobozt, amiben minden Erikkel kapcsolatos emlék volt, majd a garázsba indultam ahol a grillsütő található. Jobb híján ez is megteszi. Óvatosan leemeltem a rácsot, majd néhány papír segítségével tüzet gyújtottam. Egyesével helyeztem bele a közös képeket, majd a pólóját, végül pedig a levelet, amit halála után írtam. A kis fehér macit nem volt szívem elégetni, ennyi emlék belefér...

Pityeregve figyeltem, ahogy minden eltűnik a lángok között.
Jobb lesz ez így.
Idővel legalábbis biztosan.
Miután végeztem, megvártam, míg kialszik a tűz és csendben indultam vissza szobámba. Vajon Szilárd fent van még?

Fekete Szilárd 11 perce volt elérhető
Sz: Gyönyörű vagy, hercegnőm.😍
Sz: Flóra minden egyes fenyőfára helyezett egy szalagot a városban...
Sz: Flóra egész nap vattacukrot akar enni, nem ismerős ez véletlenül?!
Sz: Kicseszettül hiányzol.
Sz: Flóra folyton azt kérdezi, hogy kinek írok. Azt hiszem, mennem kell...
Sz: Flóra végre elaludt. Keresnem kellett egy éjjelnappalit, ahol árulnak vattacukrot. Nem volt könnyű, de sikerült.
Sz: Tudom, hogy szerdáig programod van, de aztán az enyém vagy, nincs mese. Szerda délután 3-kor legyél a házatok előtt Zolival és Riával, meg néhány ruhával. Ne kérdezzetek semmit, úgysem árulom el, hogy hová megyünk.
Sz: Lassan elalszom... Pedig azt hittem ma még tudunk beszélni.

Legutóbbi üzenete néhány perccel 10 óra előtt jött. Most már lassan negyed 11 van. Felhívjam, vagy ne?
Végül felhívtam, negyedik csengetésre fel is vette. Több, mint 3 órát beszéltünk. Elmesélte, hogy milyen volt Flórával, én pedig nevetve hallgatam. Aztán elmondtam neki, hogy itt voltak Gyöngyi néniék, végül azt is, hogy valamilyen szinten lezártam Eriket, aminek ő nagyon örült.

Sziasztok! Kicsit elaludtam, ezért hozom ilyen későn a reggeli részt. Ma még lesz kettő. Kérlek írjatok véleményt, nagyon sokat jelent. Szép napot mindenkinek! 💖💖