Tiltott pillantás

II / 17. rész

📞
-Jó reggelt kicsikém. Nemsokára megyünk haza. -édesanyám hangja ébresztett reggel 9 körül.
-Lesz egy óriási meglepetésünk számodra. Már régóta tervezzük apáddal, úgy éreztük, most jött el az ideje ennek. Rendelj majd ebédet 4 főre, kérlek. Nagyon szeretünk. -tette le a telefont minden további nélkül, reakciómat meg sem várva.
Mivel túl korán volt még, így nem igazán tudtam felfogni, hogy mit is magyarázott, ezért inkább a kávéfőző felé vettem az irányt...

-Igen, 4 főre szeretnék... Nem, nem kérem a meglepetés tálat. A szokásos vasárnapi ebédet szeretném. Rendben. Köszönöm. -megrendeltem az ételt, ahogy szüleim kérték, habár nem voltam benne biztos, hogy reggel teljesen jól értettem mindent, mivel elég kómás voltam még.

Amíg vártam a szüleimet, gondoltam,  netezek egy kicsit, hogy gyorsabban teljen az idő. A reggeli telefon óta megmagyarázhatatlan idegesség lett úrrá rajtam. Reméltem, hogy a barátaimmal való beszélgetés eltereli egy kicsit a figyelmemet a szüleimről, és a közelgő meglepetésről. 

Barátaim kíváncsian érdeklődtek a tegnapi randi felől, mire lelkesen meséltem, hogy milyen jól éreztem magam. Zénó is írt, még közvetlenül az elkösöznésünk után, hogy reméli, megismételjük majd a találkozót. Peti ugyan nem írt, de neki is elmeséltem, hogy nagyjából újra boldog vagyok. Rögtön látta az üzenetem, de nem válaszolt. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, hiszen biztosan valami dolga van, majd válaszol, ha ráér.
Ahogy beszélgettem a barátaimmal, felugrott egy ismerős chat ablak, amit már egy jó ideje nem láttam.

Fekete Szilárd
2016. 11. 06. Vasárnap 10:23
Hamar elfelejtettél...

Csupán ennyi állt az üzenetben. Hamar elfelejtettem? Mire céloz? Tud Zénóról? Mégis honnan? Egyébként meg mit gondol, mire számított? Azt várta, hogy keresni fogom? Azt várta, hogy itthon ülök majd egyedül, amíg ő a feleségével van? Mégis mit várt?!

M: Nem értem, hogy mire céloz.
Sz: Pontosan tudod, mire célzok. Legalább jó volt a kis hippi gyerekkel?

Meg se vártam ír-e még, azonnal kijelentkeztem a közösségi oldalról. Mit képzel magáról ez az ember?! Nem is ismeri Zénót, és a külsője alapján ítéli el? Tényleg ennyire félreismertem őt? Egyébként kettőnk közül ő az, aki házasságban él, nem én. Csupán randizni voltam egy sráccal, erre rögtön nekem támad. Ki érti ezt az embert?!

Reggeli után felvettem egy fekete testnadrágot és egy hosszított, kivágott pólót, hajamat pedig lófarokba fogtam össze. Egy kis smink, és készen is álltam szüleim fogadására.

Izgatottan vártam haza szüleimet, egyre kíváncsibb voltam arra, hogy mi is lesz az a nagy meglepetés. Talán végre felhagynak az utazgatással, vagy talán tényleg elköltöznek?! Azt azért remélem, hogy nem fog megtörténni. Cikázó gondolataimat ismételten a telefonom csörgése zavarta meg.

Bejövő hívás: Ismeretlen szám

📞
-Szia Míra. Ne nyomd ki kérlek a telefont. Légyszíves, csak egy percet adj nekem. -hallottam Erik hangját a telefon másik végéről. Remek, nem is tudtam elképzelni, hogy mi hiányzott még ezen a fantasztikus reggelen.
-Rendben Erik, mit akarsz? -adtam meg magam, hisz tudom, úgysem hagyna békén, míg meg nem hallgatom.
-Szóval... Én nem is tudom, hol kezdjem. Először is sajnálom, ahogy a szakításodra reagáltam. Igazad volt, tényleg nem volt már értelme ennek az egésznek. Nagyon szerettelek, de jobb, hogy végeztünk. Ne haragudj rám. -mondta óriási sóhajok mellett, amivel igazán meglepett.
-Szóval én... Én megismertem egy lányt. És azt hiszem kezdem megszeretni őt. Én... Csak azt akartam, hogy tőlem tudd meg. -mondta ki végül, mire szívverésem felgyorsult.
-Rendben, Erik. Sok boldogságot. -reagáltam sietve, majd bontottam a vonalat.

A hirtelen keletkezett csendben a gondolataim zakatolni kezdtek. Nem kellene, hogy zavarjon, ha Erik ismerkedni kezd, hisz én is továbbléptem már. Ugye továbbléptem? Ugye az a normális, ha nem érzek semmit ezzel kapcsolatban? Miért érzem mégis úgy, hogy fáj? Fáj, hogy ilyen hamar továbblépett az exem?!