Tiltott pillantás

🔹III / 13. rész🔹

Azt mondtam, hogy boldog vagyok? Azt mertem mondani, hogy boldog vagyok? Milyen hülye voltam...

Este sokáig fent voltunk, majd reggel későn ébredtünk. Reggelire Riával palacsintát készítettünk.  Minden tökéletes volt.
Miután hazaértünk Zolival, szinte azonnal elkezdtünk készülni Peti bulijára. Nemsokkal később csatlakozott hozzánk haverunk is unokatestvérével együtt, aki, mint utólag kiderült meleg.
Az este egész jól sikerült. Megismertem Bencét, Peti unokatesóját, beszélgettem a barátaimmal, felszabadultan szórakoztam.  Szerencsére Peti nem erőltetett rám semmit, próbált úgy viselkedni velem, ahogy azelőtt, mielőtt szerelmet vallott.
Akkor még nem gondoltam, hogy másnap olyan dolgot tudok meg, amit soha nem fogok elfelejteni...

Reggel fejfájással ébredtem, ugyanis ittam néhány italt. Reggeli zuhany előtt váltottam néhány szót imádott tanárommal, aki ma egész nap Flórával lesz, így megkért, hogy ne keressem, majd ő este hív.
Frissen indultam le az étkezőbe valami reggeli után kutatni. Zoli már az asztalnál ült néhány szendvics társaságában.
-Jó reggelt. -köszönt nevetve.
-Jó reggelt. Anyáék? -néztem körbe a nappaliban. 
-Elvitték a nagyiékat állatkertbe, mert nemsokára hazautaznak. -mondta szomorúan.
-Miért nem maradnak itt? -kérdeztem, közben pedig készítettem magamnak egy tál müzlit.
-Mert ők már megszokták ott. -zárta le a témát Zoli.

Unalmasan telt a napom. A szobámban ültem, járkáltam le-fel, közben anyáék is hazaértek.
A nappaliban fekve laptopoztam Zolival, anyáék épp a konyhában főztek apával és a nagyiékkal, amikor csengettek.
-Nyitom. -álltam fel, mert tudtam, hogy mindenki más lusta lesz megmozdulni.
Ahogy kinyitottam, egy óriási pofon csattant arcomon.
-Te vagy a hibás. Ez az egész a te hibád. Miattad van. -ordította Niki, Erik nővére. A hirtelen ütéstől elestem, Niki agresszívan közeledett felém újra, de barátja, Béci lefogta őt. Hátamnál megjelent bátyám, felsegített, majd idegesen próbálta elzavarni a "vendégeket".
-Ez a kis ribanc tehet róla. Az ő hibája. Engedj el, szívem. Meg kell fizetnie azért, amit tett. -zokogott volt sógornőm hangosan. Semmit nem értettem az egészből. Mi az Én hibám?
-Elég legyen. Mi van itt? -hallottam apa hangját, mire Béci magához ölelte Nikit és könnyes szemmel beszélni kezdett.
-Elnézésüket kérem barátnőm viselkedése miatt. Teljesen kikészült, ugyanis az öccse... A legjobb barátom... Szóval... Erik... Erik meghalt. -nyögte ki alig hallhatóan Béci.
Mi? Mit mondott? Rosszul hallottam. Biztosan csak rosszul hallottam. Ez... Ez nem lehet igaz. Erik nem halt meg. Erik nem halhatott meg...
Éreztem, ahogy zuhanok. Éreztem, ahogy ütődik a fejem a csempének. Nem éreztem semmit ezután.

Nem bírom kinyitni a szemem.
Miért nem bírom kinyitni a szemem?
Ki kell nyitnom a szemem, hiszen rosszat álmodtam.
Fel kell ébrednem. Muszáj felkelnem.
Nagy nehézségek árán kinyitottam a szemem. Minden olyan fehér körülöttem. Hol vagyok?
Mellettem egy széken Zoli ült.
A sarokban volt még egy kanapé, abban láttam anyát, apát, nagyit és papit. Visszacsuktam a szemem és újra álomba merültem.

Erikkel épp moziba indultunk. Szorosan magamhoz öleltem. Tudtam, hogy csak egy rossz álom volt az egész. Tudtam, hogy nem halt meg, hiszen itt van velem. Az egész csak egy rossz álom volt...

Újra felébredtem. Amikor kinyitottam a szemem, egy ismeretlen, fehér ruhás férfi állt előttem. Borostás arca, és karikás szemei voltak. Úgy néz ki, mint egy orvos. Amint észre vette, hogy felébredtem, legyezni kezdett kezével arcom előtt.
-Kicsilány. Ne csukd le a szemed. Kérlek, tartsd nyitva a szemed. Muszáj ébren maradnod. -suttogta kedvesen.
Ébren kell maradnom.
Miért? Eddig aludtam?
Egyáltalán hol vagyok? Miért vagyok ennyire zavart és gyenge?
Minden erőmet össze szedve felültem az ágyban, de azonnal meg is szédültem.
Az ágyba, és a mellettem álló idegen kezébe kapaszkodtam, hogy ne essek vissza. Mindenem fájt, szédültem és ezer kérdés kavargott a fejemben.

-Nyissa ki kérem a szemét. -világított előttem valamivel az orvos kinézetű férfi, mire reflexből összezártam szememet.
-Mi történt velem? -néztem bátyámra. Lesütött szemmel fogta erős kezei közé a kezemet.
-Képzeld, olyan rosszat álmodtam. Niki ordított velem, hogy Erik miattam halt meg. Nagyon rossz álom volt, még szerencse, hogy felébredtem. -mosolyogtam rá, mire erősen megszorította kezemet.
-Míra. Nem álmodtad... -suttogta halkan...

Na, hát ez lenne a következő rész... Remélem nem fogtok kinyírni, amiért ilyen szomorú lett. Várom a véleményeteket. Szép napot! 💖