Tiltott pillantás

🔹III / 26. rész🔹

(SZILÁRD)
Miért tette ezt velem? Miért szakított velem ilyen váratlanul? Hogy lehet ilyen velem? Én tényleg mindent megtettem érte, erre ez a hála? Hogy csak úgy eldob magától? Miért? Nem szeret? Akkor miért mondta? Talán más kell neki? Másfél évet bírjak ki, hogy újra együtt legyünk? Majdnem egy évig ne is találkozzunk, aztán viselkedjek vele úgy, mintha csak a tanára lennék?!
Hát nem... Ezt nem fogom annyiban hagyni... Inkább felmondok és nem megyek arra a hülye tanfolyamra sem. Nem érdekel az sem, ha soha többé nem leszek tanár. Érte bármire képes lennék...
Még ma elmegyek az ügyvédemhez. Igen, ezt fogom tenni. Már meg is van a tervem...

(MÍRA)
-Igen? -vettem fel szomorúan a telefont, miközben a nappaliban tvztem.
-Szia Míra. Tudunk találkozni? -hallottam Zénó hangját a vonal másik végén.
-Hát... Nem is tudom. Oké, gyere át, ha az jó neked. -válaszoltam néhány másodperc gondolkodás után. Megbeszéltük, hogy fél óra múlva itt lesz, majd kicsit rendbehoztam magam. Ria és Zoli korizni mentek, anyáék csak holnap jönnek, így kettesben leszek Zénóval. Remélem, hogy nem akar bepróbálkozni. Nekem Szilárdon kívül senki más nem kell.

-Szia. -nyitottam ajtót egy erőltetett mosoly kíséretében.
-Szia. -adott 3 puszit, majd levette kabátját.
-Kérsz valamit inni, esetleg enni? -kérdeztem kedvesen a konyha felé tartva.
-Egy kávét meginnék, de csak ha te is iszol velem. -mosolygott kedvesen. Bólintottam, majd nekiláttam kávét főzni.
-Milyen volt a téli szüneted? -érdeklődött vidáman. Vidámsága átragadt rám, valamiért jobb lett a kedvem.
-Nem rossz. Kicsit gyorsan telik, sajnos. El sem hiszem, hogy hétfőn újra suli. Na és neked? -kérdeztem, miközben kitöltöttem két csésze kávét.
-Dolgozgattam, tegnap jöttem haza. Képzeld, taliztam Petivel is... -nézett rám idegesen. Miért ilyen feszült? Lehet, hogy látott minket Szilárddal?
-Petivel? Hol? -kérdeztem egy korty kávé után.
-A családjával utaztak, és ott szálltak meg, ahol dolgoztam... Tudod, ott volt az unokatesója is... Bence... -mondta néhány sóhaj kíséretében.
-Zénó. Valamit el szeretnél mondani? -kérdeztem idegesen, mire csak bólintott egyet és megitta a kávéját.
-Nyögd már ki, kérlek. -pillantottam rá szinte könyörögve.
-Szóval... Tudod Bence... Peti unokatesója... Hát ő is ott volt velük... És elhívott engem moziba... Én meg gondoltam, miért is ne, kell egy kis pihenés. Azt hittem, Peti is jön, de nem. Csak ketten mentünk. És az igazat megvallva nagyon jól éreztem magam vele.... Hú de ciki... -nevetett fel kínosan.
-Zénó. Mondd el, nem fogok semmi rosszat mondani. -néztem rá kedvesen.
-Szóval... Újabb találkozóra hívott Ben... És én igent mondtam... Vagyis.. azt hiszem szeretném őt jobban megismerni. -nyögte ki, majd reakciómat várta. Mi ezzel a baj? Nem értem. Várjunk csak. Bence meleg... Mi? Zénó meg Bence...? Hű...
-Szóval te meg Bence... Aha... Hű. Hát nem is tudom mit mondjak. -mosolyogtam rá.
-Tudom nagyon ciki, de mindenképp el akartam mondani neked. -sóhajtott fel hangosan.
-Nem Zénó, ez egyáltalán nem ciki. Örülök, hogy egymásra találtatok. Remélem, hogy boldogok lesztek együtt. Komolyan. Őszintén kívánom, hogy minden úgy alakuljon, ahogy azt szeretnéd. -mondtam őszintén, majd felállt, és szorosan magához ölelt.
-Köszönöm. -suttogta fülembe.
Szóval Zénót is elveszítettem... Nem is tudom mit mondjak. Azt hittem, hogy most újra próbálkozni fog nálam... erre közli, hogy rájött, meleg...

A délután további részében elmesélte, mikor fognak találkozni, majd átbeszéltük kicsit, hogy mit érzek Erik halálával kapcsolatban.
-Voltál már a temetőben azóta? -kérdezte félve. Megráztam a fejem, majd megettem egy szelet pizzát, amit időközben rendeltünk.
-Ha szeretnéd, én nagyon szívesen elkísérlek. -ajánlotta fel kedvesen. Ez nem is olyan rossz ötlet. Ideje lenne kinéznem, egyedül meg nem szeretnék. Milyen figyelmes Zénó, hogy eljön velem.

Fél óra séta után a temető bejáratánál álldogálltunk. Zénó bátorítóan megszorította kezemet, majd bementünk. Erik sírja körül még mindig ott voltak a koszorúk. Letettem a szál fehér szegfűt, amit a bejárat mellett vásároltam, majd végig húztam a kezem a nevén. Hosszú percekig csak álltunk csendben. Zénó türelmesen megvárta, míg gondolkodtam kicsit. Miután már ujjaim teljesen megfagytak, hazaindultunk.

-Köszönök szépen mindent. -öleltem meg szorosan az ajtónkban állva.
-Bármikor. -puszilt meg, majd elindult haza.
Házunkba belépve sötétség fogadott. Remek, egyedül vagyok...
Lezuhanyoztam, majd bekapcsoltam a laptopom. Azt se tudom mikor léptem fel utoljára a közösségi oldalra.

Basszus. Hanyadika van? Jézusom... Vikinek december elején volt a születésnapja... Hogy felejthettem ezt el?!
Azonnal videóhívást indítottam, amit fogadott is.

Nem túl izgalmas rész, tudom. Bocsi. 😏💗
Nemrég kaptam 2 díjat, amit én szépen ki is dolgoztam, de a Wattpad nem engedi publikálni, úgyhogy itt szeretném megköszönni Lovas12 & harryMy_lover 💖💖
Mit szóltok Zénóhoz és Bencéhez?
Vajon mit tervez tanár úr?