Tiltott pillantás

🔹III / 25. rész🔹

-Ó, basszus. Bocsi. -fagytam le hirtelen. Én hülye, komolyan benyitok a "közös szobánkba"?!
Szilárd épp öltözött, csupán egy boxer alsó takarta kidolgozott testét. Szomorúan néztem rajta végig, amit ő is észre vett.
-Mit bámulsz? Tetszik, amit látsz? Sajnálom, ez van. Most pedig menj ki, vagy ha szeretnél még valamit, akkor nyögd ki. -mondta flegmán, majd levette boxerét is.
Zavartan megráztam a fejem, mintha csak képzelődnék, majd sietve bezártam az ajtót. Fejemet az ajtónak támasztottam, a sírás újra készülődni kezdett. Hol lehet az a kicseszett szoba?!
Még legalább 3 szobába bepillantottam, mire végre megláttam a cuccomat egy elég nagy szobában. Gyorsan átvettem egy melegítő alsót, meg egy pólót, majd bebújtam a meleg ágyba. Szinte azonnal el is aludtam.

Reggel arra keltem, hogy nem vagyok egyedül a szobában. Éreztem, ahogy valaki figyel, ezért gyorsan kinyitottam a szemem.
-Szia. -nézett szembe velem Szilárd.
-Mit akarsz? -fordítottam neki hátat, mire leguggolt velem szembe.
-Drága Míra. Hallgass meg. Sajnálom. -nézett szemembe szomorúan. Nem szabad figyelnem rá, mert akkor kibékülünk és tovább fogok szenvedni miatta.... Nem rughatják ki miattam... nem rughatják ki miattam.!!
-Szilárd, kérlek figyelj rám. Ennek vége. Komolyan. Vasárnap elmész a családoddal. Ha visszajössz, elvileg elindítod a válást. De attól még a tanárom leszel egy évig. Tehát addig semmiképpen nem lehet együtt. Ha igazán fontosak vagyunk egymásnak, majd érettségi után együtt lehetünk. Addig viszont nem. -mondtam sírással küszködve.
-Rendben. Én ki fogok tartani. Komolyan. Kitartok a szerelmünk mellett. -állt fel hirtelen.
-Másfél év múlva az enyém leszel, bébi. -kacsintott rám mosolyogva, mire akaratlanul is felnevettem. Hogy tud még ilyenkor is megnevettetni?
-Szeretlek. -mondta az ajtóban állva.
-Én is szeretlek. -néztem szemébe komolyan, majd elhagyta a szobámat.

Istenem... Milyen jól indult ez a kis utazás, és mi lett belőle. Nem gondoltam volna, hogy képes leszek szakítani vele. De ez nem mehet így tovább. Nekem tanulnom kell, jövőre érettségi. Nem tudok folyton azon aggódni, hogy mikor lát meg minket valaki, majd köp be és rúgnak ki. Nem akarom, hogy miattam ekkora kockázatot vállaljon. Ezt az egészet érte tettem. Nem baj, ha azt hiszi, én félek ettől az egésztől. Persze, félek, de inkább attól, hogy őt kirúgják. Ha ez az egész kiderült volna, soha többé nem lehetne tanár. Azt a tudatot pedig nem tudnám elviselni, hogy mindez miattam van.

Miután feltöltöztem és rendbe szedtem magam, hevesen dobogó szívvel indultam fel a fedélzetre. Meglepődtem, ugyanis már kikötöttünk. Szilárdot sehol nem láttam. Csupán bátyám és barátnője ültek, mintha csak engem várnának.
-Jó reggelt. -állt fel Zoli, majd ölelt karjai közé. Szomorúan viszonoztam köszönését, majd megkérdeztem hol van Szilárd.
-Ő már elment. Hívott nekünk egy taxit, nemsoká itt lesz. Összepakoltál? -kérdezte Ria kedvesen, mire csak bólintottam egyet.
Szóval már elment. Szó nélkül. Biztos nagyon haragszik rám. De nem baj, jobb is így. Másfél év... Másfél év.... Csak kibírom valahogy...

Ne haragudjatok egész nap papírokat rendeztem a suli miatt, aztán tortát csináltunk édesanyámnak. 💗💗
Este hozok még egy részt kárpótlásként. Szép estét mindenkinek! 💖