Tiltott pillantás

🔹III / 3. rész🔹

Miután felvettem a gyönyörű ruhát, ami éppen az én méretem volt, nyitódott a fürdő ajtaja.
Szilárd feszülős fekete nadrágot és hófehér slim fit inget viselt, amit könyökéig feltűrt. Kellemes illata az egész helységet bejárta.
Elegáns, szexi, tökéletes.

-Gyönyörű vagy, drága kicsi Mírám. -suttogta, majd szorosan magához ölelt. Vajon miért nem csókol meg?!
-Szilárd... -kezdtem volna, de mutatóujját számra helyezte és kinyitotta a szoba ajtaját. Udvariasan előre engedett, én pedig majdhogynem elájultam a csodálattól.

A szoba teljesen máshogy nézett ki, mint eddig. Az ágy most nem középen, hanem a sarokban helyezkedett el, mellette a szekrénnyel. A szoba közepén egy kis kör alakú asztal állt hófehér terítővel és két székkel. Az asztalon égő illatgyertya, és egy szál kék rózsa díszelgett. Mellette pedig egy tálaló kocsi, ami tele volt letakart tányérokkal.
-Ez... -kezdtem volna, de szorosan magához vont és hosszan megcsókolt. Boldogan viszonoztam. Csókja annyira különbözött az elsőtől, ami még a verseny közben történt... Most nem csak vágyat érzek benne. Annál sokkal többet...

-Hogy csináltad ezt? -kérdeztem, mire nevetve meghúzta vállát.
-Tudod, van egy öcsém meg jó barátaim. -húzta ki előttem a széket.
-Még nem is meséltél a családodról. -foglaltam helyet és kíváncsian vártam, hátha megtudok valami újat imádottamról.
-Most nem erről szeretnék beszélni veled drága kicsi Míra. Sokkal fontosabb dolgot akarok mondani, de előtte együnk, mert kihűl az étel. Kár lenne, sokat dolgoztam vele. -mondta miközben tálalta az ételt.
-Te főzted? -kérdeztem kétkedve, mire bólintott és jó étvágyat kívánt.
-Micsoda véletlen, a kedvenc ételem a bolognai spagetti. És a ruha is pont passzol rám, a cipővel együtt. Áruld el, hogy ki segített. -kíváncsiskodtam, de bárhogy kértem, nem akart válaszolni.
Az étel igazán finom volt, nem is tudtam, hogy ilyen jól főz Szilárd. Reggelit már készített párszor, de ez mégiscsak más.
-Jöhet a desszert? -mosolygott rám kedvesen két pohár pezsgő után.
-Tele vagyok. -simogattam pocakom.
-Akkor nem is kérsz epres sajttortát? Nem baj, majd egyedül megeszem. Legalább több jut nekem -mondta nevetve, majd saját tányérjára vágott egy jókora szeletet az édességből.
-Hé, ez a kedvencem. -pattantam fel és átültem az ölébe.
Nevetve fogyasztottuk el a desszertet, majd még egy kevéske pezsgőt is. Miután végeztünk, úgy éreztem, hogy mindjárt kidurranok. Teljesen tele ettem magam. Minden annyira finom volt.
Imádott tanárom óvatosan felállított, majd felállt és a szekrényben kutakodott. Hirtelen halk, lassú zene szólalt meg felőle. Mikor megfordult, akkor láttam, hogy egy hordozható magnó van mögötte.
-Szabad? -kérdezte, és felém nyújtotta kezét. Szégyenlősen bólintottam és hagytam, hogy a zene ritmusára vezessen. Erős karjaival derekamat fogta, én pedig vállán tartottam a kezem. Fejünk össze ért, szívünk egy ritmust dobogott...
Úgy érzem , ez egy igazi randi.
Életem első igazi randija. Persze, a Zénóval eltöltött este sem volt semmi, de ez... leírhatatlan.
Fáradtan ültünk le néhány zeneszám után az ágy szélére.
-Szeretnék elmondani valamit... -mondta gondterhelten és megszorította kezemet.