Tiltott pillantás

5.

-Bocsánat, nem láttam, hogy jössz. Tudok segíteni? -kérdezte az új tanár, akinek még a nevét sem tudom, hiszen nem figyeltem, amikor valószínűleg bemutatkozott nekünk.
-Köszönöm, már össze is pakoltam. És én kérek elnézést, nem figyeltem. -mondtam sietősen. -Tóth Míra vagyok egyébként.
-Ó, szóval te vagy a híres Míra. Ani sokat mesélt rólad. Akarom mondani Anna tanárnő. -nézett végig rajtam mosolyogva. -Hallottam róla, hogy mennyi versenyt nyertél már. Remélem ez a továbbiakban is így lesz... Úgy érzem, érdekes lesz a közös munka. -mondta széles mosollyal arcán, majd mielőtt válaszolhattam volna bármire is, amit mondott, intett és egyedül hagyott.

Ez meg mi volt? Miért nézett így rám? És miért lesz érdekes a közös munka? És miért hagyott csak úgy itt? Na mindegy, nincs erőm újabb kérdéseken gondolkodni, épp elég nekem Erikkel és a szakítással foglalkozni.

Hol a francba lehet Viki? Úgy volt, hogy suli után eszünk egy sütit és átbeszéljük az Erik-ügyet.
Mintha csak megérezte volna, hogy rágondolok, rezegni kezdett a telefonom. Viki írt egy sms-t, amiben bocsánatot kért, hogy így eltűnt, de Viktorral ment sétálni. Barátnőm odáig van a srácért, én pedig jó barátnőként örülök, hogy találkozgatnak. Remélem, végre összejönnek, megérdemelné a boldogságot.

Ahogy sétáltam kifelé az iskolakapuban, telefonom újra rezegni kezdett. Ismét Erik hívott. Nem hiszem el, hogy nem tudja tiszteletben tartani a kérésem, azaz, hogy ne keressen.

📞
-Hallod, értsd már meg, hogy nem akarok beszélni veled. Hétvégén....-mondtam cseppet sem kedvesen, mire legnagyobb meglepetésemre nem Erik válaszolt.
-Szia Miri, Béci vagyok. Eriknek balesete volt, kórházban van. Nem akart szólni neked, mondván, téged úgysem érdekel. De gondoltam azért jobb, ha tudsz róla. Nincs semmi komoly baja, csak eltört a lába. Mi itt vagyunk vele Nikivel. Valószínűleg egy pár hétig fekvő gipsze lesz. Csak ennyit akartam, bocs, hogy hívtalak. Szia. -nyomta ki gyorsan a telefont.

Remek... Pár hétig feküdnie kell. Vagyis a hétvégén nem tud haza se jönni, gondolom. De azért ő nem szól. Milyen rendes "barátom" van.
Vajon mit vétettem, hogy ilyen "remek" dolgok történnek velem? Először is a kapcsolatom tönkre ment, eldöntöm, hogy szakítok, erre nem tudok, mert nem tud hazajönni...hetekig!!!
Másodszor, a kedvenc tanárom itt hagyja a sulit, helyette jön valaki, aki úgy néz rám, mintha egy ruha lennék a kirakatban. Vajon mi jöhet még...?!