Tiltott pillantás

26.

-Nem tudom elhinni, hogy volt pofád idejönni azok után, amiket műveltél, gyökér. Csak a lányom miatt nem verem ki belőled a sz#rt, te kis féreg. -kiabált apa az ajtó előtt álló személynek kicsit sem nyugodtan. -Remélem ez a pofon jó lecke volt számodra. És most tűnj innen, meg ne lássalak itt még egyszer.

Hallottam ahogy Erik könyörög, hadd beszéljen velem még utoljára, de szerencsére apa hajthatatlan volt. Körülbelül 10 perc múlva dühösen csatlakozott hozzánk a konyhába.
-Végre elment ez a kis majom. Minden oké, drágám? -kérdezte dühösen, miközben az arcomon lefolyó könnycseppeket törölte le.
-Igen apa, jól vagyok. Köszönöm, hogy nem engedted be őt. -bújtam édesapám ölelésébe szorosan, majd befejeztem a müzlimet, ami időközben már megpuhult a tejben. Néhány perc múlva újra megszólalt a csengő, mire apa idegesen pattant fel.
-Na jó, én megölöm. -mondta ki egyszerűen.
-Várj, apa, hadd nézzek ki. -nyugtattam sietősen, majd az ablakhoz indultam. A kapu előtt az az ismerős fekete sportautó állt, amit már jó néhányszor láttam az iskola parkolójában. Kinyitottam az ajtót, és bemutattam tanáromat a szüleimnek.
-Örülök, hogy végre megismerhetem magukat. Rövid ismertségünk után kijelenthetem, hogy Míra az egyik legjobb tanítványom. Igaz, nemrég tanítom, de azt már látom, hogy nagy karrier állhat előtte. -hallottam a nappaliból félfüllel, miközben a cuccaimért szaladtam felfelé. Még jó, hogy nem vagyok most ott. Tuti elpirultam volna. Még egyszer átnéztem a táskám, felkaptam a mobilom, majd elindultam lefelé.
-Ajánlom is, hogy vigyázzon rá. -hallottam apa hangját.
-Édesapa. Ezt lehetett volna egy kicsit kedvesebben is. -szóltam rá mérgesen, de tanár úr mosolyogva cseverészett velük tovább.
-Megértem, hogy aggódik. Nekem is van egy kislányom. Ha tehetném, minden bajtól megóvnám. -mondta. Szeméből áradt a szeretet, amikor a kislányáról beszélt.
Édesanyám persze azonnal képet akart látni róla, amit tanárom szívesen teljesített is.
Remek, lehetne még kínosabb ez a helyzet?!

-Khm... Nem kéne lassan indulnunk Szilárd tanár úr? -kérdeztem, mielőtt anyámnak eszébe jutna kisgyermekkori képeket mutogatni rólam. Ami általában szokása... De tényleg.
-De, de már is mehetünk. -válaszolt, aztán elköszönt a szüleimtől.
-A kocsiban várlak, hogy nyugodtan el tudj köszönni tőlük. -mondta kedvesen, majd elvette a táskám és kiment.
-Kedves fickó. És milyen helyes. Nagyon szép a szeme. -áradozott anya, mire apa játékosan a fenekére csapott.
-Hé, asszony. Adok én neked olyan szép szemeket... -szólt rá vidáman.
-Na jó én inkább megyek. Majd találkozunk. Sziasztok! És jó utat nektek is! -adtam gyorsan két-két puszit nekik és elindultam...