Tiltott pillantás

II / 19. rész

📞
-Peti, nagy gáz van. Eljönnél a cukrászdába, kérlek? -kérdeztem szinte könyörgő hangon, mikor végre felvette harmadik hívásra a telefont.
-Azonnal megyek, bébi. Maradj ott. -mondta ijedten, majd letette.

Peti volt az, akinek mindig mindent el tudtam mesélni a családomról, ezért hívtam most is őt. Csak remélni tudom, hogy nem lesz olyan rideg, mint a reggeli telefonbeszélgetésünk alkalmával. Most aztán tényleg szükségem van a társaságra, egyedül nem fogok tudni keresztül menni ezeken a dolgokon, amik mostanában történtek velem.
Amíg vártam legjobb barátomat, addig beírtam a közösségi oldal keresőjébe a "bátyám" nevét. Ahogy rácsatlakoztam az internetre, több chat ablak is felugrott, de mindet kilőttem rögtön, hisz nem sok kedvem volt cseverészni.
Sok Tóth Zoltán-t ajánlott fel az internet, de nemrég megismert rokonomat nem találtam közöttük. Talán csak álmodtam az egészet?! Talán megőrültem?! Vagy csak át akartak verni engem? A mai világban elég valószínűtlennek tartom, hogy az ő korában ne legyen jelen valaki az interneten.

-Végre. -ugrottam fel eddigi helyemről, mikor megláttam haveromat feljönni a lépcsőn. Szinte rohant, és amint mellém ért, szorosan magához ölelt. Már a puszta jelenléte megnyugtatott, sokkal jobban éreztem magam már csak attól is, hogy éreztem, mellettem van.

Elmeséltem neki mindent részletesen, ami történt velem az elmúlt két napban. Tanár urat természetesen kihagytam beszámolómból, róla ugyanis senkinek sem szabad beszélnem. Ez a kettőnk titka kell, hogy legyen.

Figyelmesen hallgatott, majd mikor befejeztem, ő csak lesütött szemmel, csendben ült előttem.
-Mondj már valamit, kérlek. -kértem már-már sírás közeli állapotban.
-Míra, valamit be kell vallanom. -kezdett bele sóhajtva. Ahogy rámnézett, a mai nap folyamán már sokadjára, ismét előjött az a vészjósló rosszérzés.
-Szóval... Valemelyik nap felhívott engem édesanyád. Nem igazán értettem, hogy miről beszélt. Valami olyasmit kért, hogy most nagyon figyeljek oda rád, mert nehéz időszak következik az életedben. Magyarázott az utazásokról, aztán azt mondta, ha tudok, legyek melletted minden helyzetben. Mondtam neki, hogy rám számíthatsz bármiben. Megköszönte és letette, mielőtt bármi konkrétumot kiszedtem volna belőle. Nem akartam szólni róla, nem akartalak összezavarni vele, hisz engem is eléggé váratlanul ért a dolog -mesélte Peti, de ettől nem lett jobb a helyzet, sőt, egyre több és több kérdés merült fel bennem.

-Megtennél nekem valamit?  -kérdeztem néhány perc csendes gondolkodás után, majd elmondtam neki, hogy mit is szeretnék. Mivel én még nem töltöttem be a 18-t, nagyon ritkán, ha úgy adódik, Petit küldöm be a dohányboltba, hogy megvegye nekem, amire szükségem van.
Miután elszívtam 3 szál Marlboro-t, kicsit nyugodtabban átgondoltam a dolgokat.
-Maradhatok nálatok néhány napig? Csak míg feldolgozom ezt az egészet. -kérdeztem Petitől tervemet, mire válasza természetesen igen volt.
Írtam egy sms-t anyámnak, hogy ne aggódják halálra magukat, majd hazamentünk Petiéknél. Az anyukája nagyon örült neki, hogy náluk leszek néhány napig, már a vacsorát kezdte tervezgeti. Igaz, hogy nem zavarta, hogy ott vagyok, de azért elmagyaráztuk neki, hogy segítünk egymásnak a tanulásban, hiszen nagy dolgozatok előtt állunk, na meg a szüleim sincsenek itthon, így jobb is, ha itt maradok...
Erika néni egyébként mindig szívesen lát engem, szerintem titokban azt akarja, hogy összejöjjek a fiával.