Tiltott pillantás

🔹II / 36. rész🔹

(MÍRA)
Jézusom. A fejem.
Basszus.
Szem kinyit.
Á, mégse. Túl világos van.
Gyerünk Míra, szemet kinyitni. Ez az.
Hol a francba vagyok? Mi ez a hely? Hogy kerültem ide?!
Az utolsó, amire emlékszem, hogy vissza megyek a házba, elveszek egy doboz fájdalomcsillapítót, egy üveg piát és elindulok megkeresni tanár urat...

Gyerünk, felállni.
Míra, gyerünk, menni fog.
Hiába biztattam magam, fejfájásomtól nem bírtam megmozdulni sem.
Nagy nehézségek árán, de sikerül kimásznom az ágyból. Elindultam az egyetlen ajtó felé, ami az ággyal szemben volt.
Még csak most tűnik fel, hogy nincs rajtam nadrág. Fehérneműn kívül mindössze egy szál fekete póló van rajtam.
Kinyitottam az ajtót és egy kis konyhába kerültem. Hol lehetek?!
A helység közepén egy négy személyes étkező asztal volt, közepén egy szál virággal, mellette pedig egy borítékkal. Félve, ugyanakkor kíváncsian nyitottam fel a papírt.

Drága, kicsi Míra!
Biztos rengeteg kérdésed van. Ne aggódj. Biztonságos helyen vagy. Nem tudtam megvárni, amíg felébredsz, muszáj volt eljönnöm. A hűtőben találsz vizet, a konyhaszekrényen pedig egy szem fájdalomcsillapítót. Gondolom szükséged lesz rá. A ruhád a szobában található kis szekrényben van. Ha úgy érzed készen állsz, majd hívj és mindent elmondok.
Ja, és Zolinak azt mondtam, hogy egy hotelban foglaltam két szobát, így nem aggódnak érted...annyira.
Várom a hívásod! Kérlek vigyázz magadra!

A levél nem volt aláírva, de nem is volt rá szükség. Már a megszólításból tudtam, hogy ki írta, ugyanis csupán egyetlen ember szólít így.
Miután bevettem a gyógyszert és megittam fél liter hideg vizet, felöltöztem és elhagytam a házat. A kulcs a zárban volt, gondoltam becsukom és elviszem magammal.
Legnagyobb meglepetésemre a kis erdőben voltam, ahol nemrég tanárommal találkoztam. Magamtól jöttem ide, vagy Szilárd hozott el? Mi történt köztünk? Ő öltöztetett át? A fejem mindjárt szétszakad...

➖   ➖  ➖  ➖

-Ne faggass már légyszíves. Majd később elmondom, hogy mi történt. Kérlek szépen most hagyj. -csaptam be bátyám előtt az ajtómat.
Egy órába telt, mire hazaértem, pedig körülbelül fél óra laza séta az út.
Hosszú hideg zuhany után azonnal bedőltem az ágyamba. Semmi kedvem semmihez és senkihez. Az életem újra romokban... ahogy már megszoktam...

(SZILÁRD)
-Hagyj már végre békén, Brigi. Elegem van a gyanusítgatásokból. Tudtommal nem én vagyok az, aki megcsalta a másikat. Utálom, hogy állandóan veszekedünk. Utálom ezt a légkört, ami minden nap itthon vár. Elegem van már belőled. -kiabáltam szokás szerint feleségemmel.
-Apuci. Miért kiabáltok? -jött be ijedten Flóra. Fasza. Meghallotta, hogy veszekedünk.
-Semmi baj nincs, hercegnőm. Miért nem nézed a mesét? Van egy remek ötletem. Szeretnék elmenni a játszóházba. Nem ismersz valakit, aki elkísérne? -szorítottam magamhoz a legfontosabb embert az életemben.
-De, apuci. Én szívesen megyek veled. -ölelte meg nyakamat vidáman.
-De ugye anya is velünk jön? -nézett rám boci szemekkel.
Ezek azok a szemek, amiknek sajnos nem tudok ellenállni. Így hát hármasban indultunk el a város felé...

Az ígért ajándék rész. 💖
Ne haragudjatok nagyon, amiért nem derül ki mi történt. Nemsokára kiderül. 🙈❤