Tiltott pillantás

II / 3.

-Erik, kérlek hagyj békén. Nem akarok már veled lenni. Légyszíves menj ki a lakásunkból. -kiabáltam hevesen, mire Erik elkapta a kezem és a csípőjét hozzám préselve a  falnak szorított. Dühösen nézett rám, majd erőszakosan csókolni kezdett. Próbáltam eltolni, de nem sikerült, hiszen sokkal erősebb nálam. Sírtam, ő meg csak csókolt tovább....

Amikor kinyitottam a szemem, nem is tudtam hirtelen, hogy hol vagyok. Ijedten néztem körbe, aztán megláttam tanár urat, ahogy aggódva néz vissza rám.
-Rosszat álmodtál, Míra? -kérdezte kedvesen, mire csak bólintottam és elővettem a telefonomat, hogy megnézzem mennyi az idő.
-Basszus, tanár úr, 10 órától van a verseny. -ugrottam fel gyorsan, mikor realizáltam, hogy háromnegyed órám maradt, majd hozzá láttam megfelelő ruhát keresni.
-A kurva életbe. -káromkodott tanárom is. -Jól elaludtunk... együtt...
Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy megöleltem és simogatni, nyugtatni kezdett. Istenem, mi lesz ha elkésem a versenyről?!
Rekord idő alatt lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, majd megigazítottam a hajam és az arcomat is, ami a tegnapi sírásnak köszönhetően elég rosszul festett, így még sminkelnem is kellett. Mikor kb 15 perc múlva elhagytam a fürdőt, tanárom is elkészülve állt előttem.

-Rendeltem reggelit és jegeskávét. Ha sietünk vele, 45 körül elindulhatunk, az bőven elég. -mondta, mire kopogás hallatszott az ajtó felől.
-Majd én nyitom. -szaladtam az ajtóhoz gyorsan, hogy minél előbb megkapjuk a reggelinket. Mikor kinyitottam, kicsit elszomorodtam, mert sajnos nem a tegnap megismert srác állt előttem. Pedig jó lett volna újra látni, jót beszélgettünk, örültem volna, ha ismét találkozunk.

-Sok sikert! Csak ügyesen, mint amikor gyakoroltunk. -mondta tanárom, amikor már a bemutatóteremben ültünk, körülöttünk a többi versenyzővel, tanárokkal, a zsűrivel és néhány technikai személyzettel.
-És végül, de nem utolsó sorban: Tóth Míra, Budapestről. -szólított ki a zsűri elnöke, mire mosollyal arcomon elindultam a színpad felé.
-Míra rengeteg versenyt nyert már, nemcsak informatikából, hanem angol nyelvből is. A tegnapi nap maximális pontot szerzett hibátlan bemutatóival. Sok sikert, Míra! -beszélt tovább, miközben haladtam a színpad felé. A közönség tapsolt, én pedig mosolyogva köszöntem meg a felkonferálását.

Gondolataim teljesen máshol jártak, amikor megkaptuk az első feladatlapot. Magamban biztattam az agyamat, hogy a feladatra koncentráljon, ami sikerült is. Kizártam minden gondolatomat és könnyedén megoldottam a feladatokat. 20 perc múlva beszedték a papírokat, és kértek pár percet a kijavításhoz. Addig a többi versenyzővel együtt a színpadon elhelyezett padokon ültünk, ahonnan kilátás nyílt a közönségre. Eléggé aggódtam, mert úgy érzem nem válaszoltam mindenre helyesen, de bíztam benne, hogy ez is elég lesz a továbbjutáshoz.
-Szóval, az első körben 5 embertől elbúcsúzunk. A maradék 5 diák pedig szóban válaszolhat majd kérdéseinkre. Aki összességében a legjobban teljesít, az győz. -mondta az elnök.
Szerencsére továbbjutottam, így jött az utolsó megmérettetés. Vettem egy nagy levegőt és minden egyes kérdésre hosszan, összeszedetten válaszoltam.

Amikor végre végeztünk, szinte rohanva mentem a tanáromhoz. Büszkén nézett rám, gratulált, majd gondolkodás nélkül magához ölelt. Kicsit furán éreztem magam, hiszen épp egy tanárom ölelgetett több száz ember előtt, de nem foglalkoztam vele, viszonoztam ölelését.