Tiltott pillantás

II / 2.

Komolyan mondom, nem hiszem el, hogy nem látja rajtam, hogy mennyire nem érdekel ez a rizsa szöveg arról, hogy milyen értékes lány vagyok. Nem érzi, hogy mennyire gáz ez a helyzet? Nem érzi, mennyire megaláz most engem ezzel?... 

-Tanár úr. Ez az egész a én hibám volt, mivel én csókoltam meg a tanár urat. Nem kellett volna, tudom jól, sajnálom. Mostantól tartsuk be a 2 lépés távolságot, amit eddig is kellet volna. És most, ha nem haragszik, szeretnék aludni, hiszen holnap versenyem lesz, amire jó lenne, ha kipihenten tudnék érkezni. -szakítottam félbe papolását, majd befeküdtem az ágyamba és szinte teljesen elbújtam a takaró alá. Szerencsére nem próbált meg megállítani, nyilván neki is könnyebb, ha nem kell tovább magyarázkodnia. Megússza a kínos szitut, és minden mehet tovább úgy, ahogy a csók előtt volt.

Mikor már majdnem elaludtam, éreztem, hogy az ágy lesüllyed mellettem. Mivel nem akartam szembe nézni vele, ezért úgy tettem, mintha aludnék, erre ő szorosan mellém feküdt és simogatni kezdte a hajamat. Bevallom nagyon jól esett, hiszen annyira rég ért már hozzám ilyen gyengéden férfi, meg amúgy is... éppen Ő...
-Annyira szép vagy, még álmodban is, kócosan és smink nélkül, drága kicsi Míra. Bár ne így alakult volna ez az egész köztünk. Bár együtt lehetnénk, úgy igazán, ahogy megérdemled. Bár meghallgatnád, hogy mit szeretnék mondani neked. Bár ne kellene elköltöznöm. -mondta, mire riadtan megfordultam és egyenesen a szemébe néztem. Nagyon meglepődhetett, mert felugrott eddigi helyéről.
-Elköltözik?! -kérdeztem kicsit sem kedvesen.
-Te ébren vagy? Mégis miért nem szóltál? -kérdezte, mire hátat fordítottam neki.
-Míra. Ezt akartam elmondani neked az előbb, de nem hagytad. A feleségemnek továbbképzésre kell mennie. Vissza akarta utasítani, mivel én most kaptam ezt a remek munkát, és ő is elég jó helyen dolgozik. Féltünk, hogy kirúgnak, ha csak így itt hagyjuk a helyet pár hét után, ezért megbeszélte, hogy csak a következő félévben kelljen mennie. Mivel messze van, nem szeretnék annyi időt a lányom nélkül tölteni, így én is beiratkozom egy tanfolyamra. Tehát januárban megyünk, és már csak a következő tanévben jövünk vissza, ha egyáltalán visszajövünk. -ahogy beszélt, egyre több könny gyűlt a szemembe, hisz úgy éreztem, nekem ez már túl sok. Miért történik velem mindez?!
-Kérlek drága Míra, mondj valamit. Megértem, hogyha utálsz. Teljesen megértem, ha látni sem akarsz többé. De ez nem lehetséges, még kb 2 hónapig muszáj egymással szembe nézni. -ekkor megfordultam, hogy láthassam az arcát, láthassam, hogy milyen érzéseket tudok leolvasni róla.
Ő aggódva figyelte minden mozdulatomat, szeme megbánást, félelmet és talán csalódottságot tükrözött.
Amikor nem szóltam semmit, közelebb csúszott hozzám és a derekamnál fogva magához húzott. Azonnal viszonoztam ölelését és csöndesen sírni kezdtem.