Tiltott pillantás

🔹III / 30. rész🔹

(SZILÁRD)
-Hé, cica. Lenne kedved velem megvárni az új évet? -suttogtam az ismeretlen csaj fülébe ezt a nagyszerű ajánlatot. Nevetve bólintott, majd megcsókolt. Gondolkodás nélkül visszacsókoltam őt. Nem szabad Mírára gondolnom. Ő is csókolózott Petivel, akkor én miért ne lehetnék mással? Amikor felhívott, dühömben a közeli szórakozóhelyre jöttem.
-Vegyünk ki egy szobát, szépfiú, aztán folytathatjuk innen a dolgokat. -nyávogta két csók között ez a kis ribi előttem. Kézen fogott, majd kivezetett a discóból.
-Egyébként Míra vagyok. -suttogta fülembe erotikusan, mire lefagytam. Faszomba. Komolyan?! Összeszedek egy kurvát, hogy ne gondoljak Mírára, erre őt pont úgy hívják?
Ezt nem hiszem el...
-Na mi az? Nem jössz? -nézett hátra a zebrán, de én nem mozdultam az út széléről.
-Bocs, de ez nem fog összejönni. -válaszoltam lazán, majd otthagytam.
Mennyi az idő?
Még 15 perc van éjfélig.
20 percre lakik innen a szerelmem.
Kicsit késve ugyan, de vele fogom kezdeni az új évet...

(MÍRA)
5 perc és vége az évnek.
Perceken belül 2017 lesz.
Ideje lenne lemennem a barátaimhoz, de semmi kedvem.
A lépcső helyett a szobám felé vettem az irányt, majd kulcsra zártam és kiültem az erkélyre. Mivel a garázs a ház másik oldalán van, szerencsére nem látnak meg a többiek. Nincs kedvem bulizni, ünnepelni. Szörnyű volt ez az év, minek örüljek?!
Ha Szilárd is itt lehetne velünk, örömmel várnám a következő, izgalmakkal teli évet, de így... semmi értelme semminek.

Ahogy nézelődtem, egy embert láttam közeledni a házunk felé, de aztán eltűnt. Részegnek látszott, amitől kicsit megijedtem.

Éjfél van... Vége az évnek. Ennyi volt. Szilárd sehol.
Egyedül ülök az erkélyemen...

Hirtelen egy alak ugrott fel mellém, amitől hátra estem.
-Boldog új évet, egyetlen szerelmem. -suttogta halkan, közben felsegített, majd hosszan megcsókolt.
-Boldog új évet. -csókoltam meg én is.
Romantikus pillanatunkat ajtóm felől érkező zajok szakították meg.
-Édesem. Minden rendben? -kiabált anya, majd kulcszörgést hallottam. Minek nekik kulcs az én szobámhoz, de komolyan?!

-Mi folyik itt?  -kérdezte apa idegesen. Anya óriási szemekkel nézett ránk, majd sóhajtva beinvitált minket a szobámba.
-Figyeljetek, fiatalok. Nem ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy ezt megbeszéljük. Tudom, azt hiszitek nem tudom mi ez az egész, de igazából mindvégig tudtunk mindent rólatok. Szilárd, tudjuk, hogy nem csak a tanára vagy Mírának. De ezt majd nyugodtabb körülmények között átbeszéljük. Most érezzétek jól magatokat. Mi lemegyünk, megmondjuk a lenti embereknek, hogy már alszol. Holnap pedig négyesben, na meg Zolival együtt megbeszélünk mindent. -magyarázott anya viszonylag nyugodt hangon, majd menni készültek.
-Anya, apa. Boldog új évet nektek. -öleltem át őket, majd Szilárd is boldog új évet kívánt, aztán kimentek.

-Ajaj. Ez kemény lesz. Kösd fel a gatyád, szerelmem. -öleltem meg nevetve, mire megcsókolt.
-Nekem jobb ötletem van a nadrágommal kapcsolatban. -kacsintott vidáman, majd csókolgatni kezdte a nyakamat.
-Naa, nem. Beszélnünk kell. -sóhajtottam, majd az ágyamra ültem. Szilárd szomorúan követett és helyet foglalt mellettem...