Tiltott pillantás

16.

2 hét telt a délután óta, amikor is abban a kávézóban összetört bennem valami. Azt gondoltam azok után, hogy Erikkel összevesztem nyilvánosan, már nem jöhet rosszabb. De jött. És ez jobban fájt, mint bármi más a világon. Azóta nem beszéltem sem tanár úrral, sem pedig Riával. Ők nem érthetik miért nem állok szóba velük, hiszen nem láthattak. Ahogy megláttam őket együtt, kitört belőlem a sírás, taxiba ültem, és hazáig zokogtam, akár egy kisgyerek.
Még most is fáj, ha visszagondolok...
Ott ültek ketten, az egyik legjobb barátnőm, és a férfi, aki előtte velem kedveskedett, aki azelőtt rám nézett úgy, ahogy egy órával később Riára. Nem is azért fájt annyira, mert megszerettem a tanáromat vagy valami ilyesmi, hiszen nyilván nem szerettem meg 2 nap alatt. Az fájt igazán, hogy elfelejtett és ott hagyott egyedül a versenyen azért, hogy a "barátnőmmel" töltse az időt.
Ria többször is próbált velem beszélni, de én nem válaszoltam neki, ő pedig nem érti mi bajom van vele, de ez engem nem is érdekel.
Azt furcsának tartom, hogy tanár úr nem vette észre, hogy bánt valami. Órákon nem szólít fel, pedig minden kérdésre tudnám a választ, szünetben elmegy mellettem, ha pedig véletlenül összefutunk, elfordul és tovább megy. Vajon mi rosszat tettem, hogy még ő haragszik rám?! Nekem lenne okom haragudni rá, és ő nem vesz tudomást rólam?!

Mivel szombat van, úgy terveztem egész nap ágyban maradok, ugyanis semmi kedvem semmihez és senkihez. Viki mostanában állandóan Viktorral lóg, Petiék készülnek az érettségire, Lilla támogatja barátját a tanulásban, a többiek meg mindig elfoglalják magukat valamivel. Csak én búslakodom egyedül. Tökéletes hétvégi program egy 17 éves csajnak, nemde?!

Ja , és hogy Erikkel mi van? Igazából semmi. Amióta nyilvánosan elküldtem, azóta nem is találkoztunk. Ha jól emlékszem azt mondta, hogy 2 hétig marad itthon, vagyis valószínűleg már visszament vidékre. De ez nem is baj, mert a nélküle eltöltött idő alatt rájöttem, hogy már nem szeretem. Mindig azt gondoltam, hogy nem tudnám élni a mindennapjaimat nélküle, de bebizonyosodott, hogy mégis. Persze még fontos nekem, de ez már nem szerelem. Szép volt míg tartott, de szebb így, hogy vége.