Tiltott pillantás

🔹II / 30. rész🔹

" Gyorsan elmagyaráztam mi történt, amit mindenki csendben hallgatott.
Mikor befejeztem, tanárom felesége lépett mellém..."

Azt hittem, hogy meg akar pofozni, vagy fenyegetni, amiért nyilvánosan ölelgettem férjét, ehelyett bocsánatot kért, amiért ilyen durván közeledett felém, aztán megölelt engem. Nagyon kínos volt. Zavaromban nem is igazán tudtam mit mondjak neki, szorosan ölelt, én pedig álltam, mint egy szobor.
Mikor végre elengedett, levegőt kapkodva kerestem biztonságot nyújtó menedéket és gyorsan megfogtam bátyám kezét. Tanárom legalább olyan zavarban volt, mint én. Kislánya tündérien mosolygott mindenkire... legalább neki jó a kedve.

Peti nem győzött bocsánatot kérni tanár úrtól, Zoli pedig tőlem, amiért ott hagyott egyedül. Miután mindenki tisztázott mindenkivel mindent, végre elhagytuk az üzletet.

-Biztos, hogy mindent megvettünk? -aggodalmaskodott Ria. Engem ez most cseppet sem érdekel. Az előbb támadt nekem az exem nyilvánosan. Ha tanár úr nem jön... ebbe inkább bele sem gondolok. Meg kell köszönnöm Szilárdnak... ezt is. Úgy tűnik, nekem ő a hős megmentőm.

A felesége nagyon furán viselkedett velem, először majd megöl a szemeivel, aztán pedig megölel?! Talán valami boszorkány és így átkozott meg??!

A hideg is kiráz, ha visszagondolok arra, ahogy ölel. Ő az, aki nap, mint nap elalszik a férfi mellett, akiért odáig vagyok... ő mellette ébred... ő az, akivel reggelizik és vacsorázik....
Miért gondolok most erre ?!

-Bébi. Minden rendben? -nézett rám aggódva Peti, mikor leállította a motort, ugyanis időközben haza értünk. Úgy elgondolkodtam, hogy észre sem vettem. Bólintottam, majd szótlanul nekiálltam kipakolni a vásárolt dolgokat.

SZILÁRD SZEMSZÖGÉBŐL

-Csak nem gondoltad, hogy őszintén kértem tőle bocsánatot? Csupán nem akartam, hogy azt gondolják, egy hárpia vagyok. Tudom, hogy több van köztetek, mint munkakapcsolat, Szili. - ordított drága, kedves, aranyos feleségem, miután hazaértünk.
-Mondom, hogy úgy történt, ahogy Míra elmondta. Majdnem megütötte a srác, tanárjaként kötelességemnek éreztem megvédeni őt. Miért nem bírod megérteni? -kiabáltam.
-Persze Szili, én ezt értem. De az is hozzá tartozik a tanári feladataidhoz, hogy magadhoz öleld a diákjaidat?! Érdekes, én ilyet még nem csináltam egyetlen diákommal sem. -válaszolt Brigi szintén kiabálva.
-Ja, te nem a diákjaiddal csinálod, hanem a főnökömmel. Az sokkal jobb, édesem. -mondtam ki egyszerűen, majd felkaptam a kocsi kulcsom és elhagytam a lakást. Az ajtó hangosan csapódott mögöttem. Az sem érdekel, ha kiszakad a helyéről. Még jó, hogy Flóra az emeleten nézi a mesét, így nemhiszem, hogy hallott bármit is az egészből.

Muszáj elmennem itthonról. Utálom ezt a légkört. Elegem van az állandó féltékenykedésből. Nem bírom már Brigivel. Egyre inkább hajlok abba az irányba, hogy nem utazom el velük. Csak Flóra miatt muszáj...

A közeli kis erdőbe mentem, ahová általában megyek, ha kicsit ki akarom tisztítani a fejemet. Ide hoztam Mirát is... azon az estén, amikor bevallottam neki érzéseimet... és ő se szó, se beszéd, haza akart menni.
Előtte soha senkinek nem mutattam még ezt a helyet. De úgy érzem, tanítványom más. Ő számomra különleges. Lehet hülyeség, de azt hiszem beleszerettem.
Körbe-körbe sétálgattam a tó körül. Már Míra gondolatától is jobb lett a kedvem, annyira jó érzés volt újra karjaim közé zárni. Éreztem, ahogy megnyugszik mellettem... Szegénykém annyira meg volt rémülve, ahogy az a faszfej majdnem megütötte. Valahogy tönkre kellene tennem a kölyköt...

Bejövő hívás: Míra

Megérezte, hogy épp rá gondolok?!

📞
-Szia Míra. Minden rendben? -vettem fel a telefont.
-Jó napot tanár úr. Bocsánat a zavarásért. Lenne rám néhány perce? -kérdezte zavartan. Rád, drága, kicsi Míra... rád bármennyi....
-Persze. Menjek érted? -kérdeztem.
-Nem, nem, inkább máshol találkozzunk, ha lehet. Épp az erdő felé tartok, ahol nemrég voltunk. Oda tudna jönni? -kérdezte félve, mire elnevettem magam.
-Épp itt vagyok. Eléd megyek. -ajánlottam fel, majd letettem a telefont.
A kifelé vezető úton végig Mírára gondoltam. Tartok attól, hogy mit akar mondani. Nagyon remélem, hogy nem akar újra eldobni magától... Azt már nem bírnám mégegyszer...