9.

9.1K 382 0
                                    

"Drágám! Édesapádnak és nekem vidékre kell utaznunk, ha minden rendben megy, hétfő este jövünk. Kaja a hűtőben. Jó bulizást és nagyooon sok sikert holnapra! Szeretünk!"

Ahogy már megszokhattam, a szüleim megint itt hagytak a hétvégére egyedül. A munkájuk miatt folyton vidékre utaznak, és általában egy papírt hagynak hátra. Többször is hallottam már, ahogy arról beszélnek, milyen jó lenne elköltözni, hogy ne kelljen ennyit utazniuk, csak nem akarnak engem kirángatni a megszokott életemből. Azt tervezgették, hogy összeköltözöm majd Erikkel, ha leérettségizem, és ők meg elköltöznek. De ez már nem fog összejönni.
Nem is értem miért szeretik ennyire Eriket, hiszen idősebb tőlem, messze van, és nem az a tipikus apa-anya kedvence srác. Mégis elfogadták, vagy legalábbis úgy csináltak...

➖  ➖  ➖  ➖  ➖

Ahogy kinyitottam a szemem, az első, ami feltűnt, hogy szörnyen fáj a fejem. Basszus... Nem kellett volna ennyit innom. Az utolsó emlékem, hogy itt van minden barátom, átadjuk a tortát, majd az ajándékokat. Peti nagyon örült az enyémnek, ha jól emlékszem. Aztán képszakadás...

Nem járok el túl sokat bulizni, de általában bírom az italt. Viszont most a végig stresszelt hét után muszáj volt kiengednem a fáradt gőzt, így egy kicsit többet ittam, mint máskor.
Az óra 9:50-t mutatott, amitől ijedten kaptam a fejemhez. A verseny! Mit is mondott a tanár, mikor jön? 11:30 talán, vagy 10:30?! Istenem, hol lehet a verseny plakát?! Teljesen bepánikoltam, hiszen nem tudtam eldönteni, hogy mikor kell indulnom.
Ahogy sétáltam a fürdő felé, láttam, hogy a  vendégszobában a többiek alszanak, és ismét megállapítottam, hogy jó ötlet volt külön szobát kialakítani nekik.
Gyorsan letusoltam, majd rendbe szedtem magam. 2 szem fájdalomcsillapító és egy nagy pohár jegeskávé után már is úgy éreztem, mintha kicseréltek volna. Átolvastam a prezentációt még egyszer, de feleslegesen, hiszen kívülről tudom már az egészet.
Miután a többiek is felkeltek, és nagyjából normális állapotban elhagyták a lakást, nekiláttam reggelit készíteni, amikor csengettek.

Tiltott pillantás Where stories live. Discover now